Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

fedezésére kémül használt, őt Novjus Niger questor') amásik pedig Curius, ki nyilvános jutalomra vMv senatus elé idézé. Mindkettő a mellett tanúskodott, hogy Caesar az összeesküvésben részes állítván, hogy ezt maga Catilina szájából tudják. Caesar megjelenvén a senatusban, hogy magát tisztázza, nagy lármával fogadtatott, s mert az ülés szokatlanul sokáig húzódott és a vád Ilire is elterjedt a városban, e nép aggódva Caesar sorsán, tömegesen jelent meg a tanácsterem előtt és lázas ingerültséggel hangoztatta Caesar nevét. Hogy a népet némikép lecsititsák, Cato senatus végzést indítványozott, mely a szegények közt gabona kiosztást rendelt el. 2) A senatus sietett a vádat rágalomnak nyilvánítani; Curius elesett az ígért jutalomtól ; Vettiust pedig, midőn tömlöczbe vitték, a rostrák előtt csaknem széjjel tépték. Novius questort szintén elfogták, mivel megengedte, hogy az ő hatósága előtt egy praetort bevádoljanak, kinek méltósága f'elebb állott az övénél. 3) Ezzel a nyilvános vizsgálódásnak a kormány részéről vége szakadt, de a magán feladások azért még nem szűntek meg. Mert a mint a lajstrom köröztetett, s az összesküvők nevei napfényre jutottak, akárhány magán följelentés történt, mint, például Coelius ellen, ki port indított saját tisztázására. Miután a fővárosban az összeesküvés el volt fojtva, hátra volt még a felkelésnek Etruriában véget vetni. Catilina annyira bízott híveiben, hogy kezdetben a zászlói alá gyülekvő rabszolgákat visszautasította, ne hogy a polgárok ügyét a rabszolgák ügyével összezavarni látszassék 4), de midőn végsőre került a dolog, kénytelen volt a rabszolgaság segedelméhez fordulni. Catilina e néppel a hegyek közé vette magát és kerülte az Antonius hadaival való megütközést, hogy a felkelés kitörését Rómában bevárja. A felkelés kitörésének meghiúsulása azonban a felkelők seregét is szétugrasztotta : a kevésbbé compromitáltak nagy része azonnal haza széledt. A megmaradt elszántak, vagy inkább kétségbeesettek az Appenin szorosain keresztül készültek átvágni Galliába, de Q. Metellus Celer ') Cicero, Epistolae ad Atticum, II., 24. 2) Plutarchus, Caesar, 9. 3) Suetonius, Caesar, XVII. 4) „Cum ab senatu hostis iudicatus sit, quo consilio servitia repudiet?" Lentulus izenete. Sallustius, Catilina, 44.