Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1884

30 szédét félbeszakiták, gyilkos-, gyújtogató-, testvérgyilkosnak nevezvén őt; mig végre türelmét vesztve, fölkiáltott: „Mivel kényszerítve vagyok rá, tehát a tüzet nem vízzel, hanem romokkal fogom eloltani." ') A curiából kirohanván haza sietett, és legmeghittebb embereivel tanácskozott, kiknek megígérte, hogy nemsokára hadsereggel fog visszatérni, s még ugyanazon éjjel csekély kísérettel Manlius táborába utazott. 2) Ezalatt azonban már kitört a polgárháború. Október 27-én Gaius Manlius Faesulae mellett kitűzte azon sast, mely köré a felkelő seregnek csoportosulnia kellett — Marius sassainak egyikét a cimber háborúból — s a hegyekben lakó rablókat ugy mint a vidéki népet felszólitatta, hogy csatlakozzanak hozzá, Proklamatiói az adósság terhétől való megszabadítást követelték. E felkelés azonban elszigetelve maradt; a többi gyiilhelyeken az összeesküvés nem tudott többre menni, mint hogy fegyvert gyűjtött és titkos összejöveteleket rendezett, miután elszánt vezetők sehol sem találkoztak. Ez szerencse volt a kormányra nézve; mert bármily nyíltan be volt is jelentve már régóta a küszöbön álló polgárháború, mégis saját határozatlansága és a közigazgatás megrozsdásodott gépezetének nehézkessége folytán nem volt képes bármily katonai előkészületeket tenni. A kormány csak most látott nagyobb katonai intézkedések után ; különböző pontokra fegyveres őröket állit. Q. Március Rexet Eaesulaebe küldi; Q. Metellus Creticust Apuliába; Pomponius Rufust Capuába ; Q. Metellus Celert Picenumba. Catilina eközben, háromszáz hívétől követve, megérkezik Manlius táborába, Itt kikiáltatta magát consulnak és csak a pillanatot leste, mikor üt ki a forradalom a fővárosban, hogy figyelő helyzetéből ő is kiléphessen. A kormány a két vezért, Catilinát és Manliust, valamint azon társaikat, kik egy meghatározott határidő alatt fegyvereiket le nem teszik, a haza ellenségeinek nyilatkoztatja; elhatározván, hogy Cicero maradjon vissza a város védelmére, a ') Sallustius, Catilina, 31. 2). A gyűlést követő napon nov. 9-én tartá Cicero a nép előtt második beszédjét Catilina ellen, a melyben az összeesküvőket gúnyjával és fenyegetéseivel halmozá el.