Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1882

8 A madarak repüléséből való jóslás a vallástól eltéröleg közvetlenül Róma alapításával függ össze olyannyira, hogy Róma alapítása auspiciumok nélkül nem is képzelhető; mi oknál fogva annak alapitója Romulus „optimus augur"-nak neveztetik. De az auspiciumok az állam ügyeivel is a legszorosabb kapcsolatban állnak vala, a mennyiben abban az italiai jellem a maga tisztaságában tükröződött vissza. Kétséget sem szenved, miszerint az Italok madárjóslataikkal jöttek volt Italiába, s igy azok védelme és oltalma alatt alapitották volt a bevándorlók városaikat, azok segedelmével alapitá Romulus a Tiber folyó mellett lévő városát. Az auspiciumok kizárólag férfiak által gyakoroltattak, józan, szigorú és szilárd rendtartás, szabály szerint öntudatos speculatióval: Sunt auguria non divini impetus; sed rationis humanae. 2) A föld, illetőleg táj, csak az azt occupáló nép letelepülésével nyeri a neki tulajdonított nagy jelentőségét; mert annak meg nem történtével tetszés szerinti birtokát képezendi. kik annak terményeit bizonyos ideig élvezik és azután tovább vándorolnak; tehát látjuk, miszerint a földterület ily körülmények között nem egyébb mint „consumtibile" a minek csak a legelő, lomb, fa tekintendő. Továbbá az égbolt is mindenütt jelen van, tehát erről nem kell gondoskodni. De vizre és tűzre mindennap égető szükség van, miről tehát naponként kell gondoskodnia a nomád népnek, annyival is inkább, mert barmaival barangolja be a virányos völgyeket és kopár, legfeljebb homokkal ékeskedő pusztákat; miből önkényt következik, hogy a nomádnépeknek saját létérdeke parancsolja, hogy tűzről, de különösen vizről gondoskodjanak, mely tényezők nélkül meg nem élhet. Tehát a pásztornépeknél a legelőn kiviil a viz foglalja el az első helyet. Máskép áll a dolog a nomádnépek letelepülése után ; ugyanis ekkor a talaj lép előtérbe, akár már szántóföld, rét, legelő alakjában (ager-campus), minek természetes következménye „oppidum vagy urbs"-nak keletkezése, alapítása. Ha szabad hasonlatokkal élnünk : a mi a vándorló pásztorra nézve a kristálytiszta forrás, az a letelepült földművelőre nézve a szilárd kötött talaj; a mi a csónak a vizben, az a szántóföldben az eke; a mi ott az evezőlapát, az itt a kampós bot (clava lituus), a madárjóslónak kampósbotja; amaz kormányoz, ez határoz. És ez képezi tulajdonképen a két egymás mellett fennálló jóslási rendszer közt a különbséget; az egyik — az oraculum, — inspiratio segélyével kormányoz, a másik •— az augurium — pedig limitatio által útbaigazít. Már vándorláskor is szükségük van az utmutatóra, a tájékozásra és ezen szükség még a műveltség magas fokán álló rendezett államokban is akkor, mikor a szellemi mozgalom uj stadiumba lép, mindig nyilvánul és meg-megujul, pl. minden fontosabb actionál, minden város alapitásnál, hadi munkálatoknál, törvényhozásnál, hivatalnokok választásánál stb. ') Auspiciis hano urbem conditam esse, quis est, nui ignoret, Div. VI. 41. 2) Cic. de div. I. 49.