Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1882
18 lyes nézeten, mert contrahere juridikai értelemben cselekvés, valamely eredmény elérésre czélzó együttes működés; „auspicari" azonban csak szemlélgetés.*) Azonban a contrahere és „obiigari" találkoznak az „adhiberi in auspicium"-ban, a mennyiben az augur bizonyos kötelezettséget vállal fel, t. i. hogy szabályszerűen fog eljárni a szemlélés és kihirdetésnél, melyből érthető Cicerónak ezen kifejezése imperavit is, qui auspicatur, t. i. az auspicáló oda szólt az augurhoz : ,,Dicito, si silentium sit". 2) Valamint a jog dua iuris positiones, „publicum és privatum"-ra oszlott, vagyis az áldozatok „publica és privata" valának, ugy az auspiciumok is publica et privata auspicia valának. Ha a római mint páter familias tartott auspiciumokat, akkor ezek auspicia privaták valának, ellenben, ha mint „civis" illetve magistratus tartott auspiciumot a ,,potestas"-nál azaz a „populus romanus" nevében, akkor ezek auspicia publica névvel neveztettek. Bizonyos, hogy az „auspicia privata"-nál a legrégibb istenek szerepelnek mindaddig, mig az auspiciumok ezen neme meg nem szűnt. Ellenben az „auspicia publicá"-k patrónusa, a tarquiniusi Jupitercultus behozatalától fogva, Jupiter Capitolinus vala, a ki az auspicium terét kizárólag uralta. Az „auspicia publicá"-k sokkal tovább tartották fen magukat és jó sokáig részesültek még tiszteletben, mert Augustus azon volt, hogy azokat uj életre ébreszsze. 3) Állami actusok természetüknél és nagyobb horderejűknél fogva ünnepélyesebbek voltak. Innen fejthető meg, miért voltak az auspiciumok oly szoros viszonyban az állami élettel. Hisz a főpapok magán ügyekben is voltak tanácsadói a világiaknak, innen származott a „jus pontificium", mely később a „ius privatum" értelmével is birt és ezáltal az augurok tekintélye is nagyobb lett. 4) Az auspiciumok lényegére vonatkozólag kevés történeti adat létezik. Az auspiciumok történetében azon körülmény emelendő ki, hogy ez az etrusc bélvizsgálás (haruspicina) következtében korlátok közé szorult. Róma kezdettől fogva részint etrusc, részint görög eredetű művelődési tényezőinek hódolva, azoktól a belek vizsgálásából jóslási rendszert, ezektől pedig a sybillai jövendölést és Apollo-cultust vette át; az idegen népektől átvett szertartásoknak feladata vala a hazai szertartásokat kiegészíteni; de azért rövid idő múlva mégis éles határok valának észlelhetők a nemzeti és idegen eredetű szertartások közt. Ennélfogva csak az „auspicium és a pontificalis" rendszer vala az eredeti nemzeti szertartás, ezért a plebeiusok a „decemviri sacrorum"-féle col*) Abban kttlümbözik az „adhibere augurem" a „rogatio ad comitia"-tól és a tutornak való meghívástól, mert itt „agere cum populo" van. 2) De div. II. 34. s) Plinius azt mondja, hogy az 5 idejében már az „auspicia publica" tere és terjedelme ismeretlen volt. 4) Jus augurorum, etsi divinationis opinione principio eonstitutum sit, tamen postea reipublicae causa conservatum ac retentum. Cic. de div. 2. 3G.
