Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1882
11 hatalommal való felruházás, melynél fogva a felruházott ténykedést joggal gyakorolhatta, tehát ezen hatalommal való felruházásban az auspiciumok is benfoglaltatnak. A curiák választották — creaverunt —, és ez által a királyt — rex — a nyilvános ténykedésekhez megkivántató auspicáló hatalommal ruházták fel. Ezen hatalom, mely az auspiciumok megtartására elégséges vala, azután átment a consulokra. Tehát ebből látható, hogy az auspiciumi hatalom nem az inauguratio után ment át a királyokra, miért is a consulok jósolhattak — auspicari — anélkül, hogy egyáltaljáhan inaugurálva lettek volna; bár Liviusnál több helyet találunk, mely a consulok inauguratiójára vonatkozik. x) A „rex sacrorum", „Flamen"-ek és más papoknak az augurátióra szükségük van ugyan, 2) de azon egyszerű oknál fogva, mivel az ő tisztségök, illetőleg hivatásuk vala az istenekkel közvetetlenül társalogni, nem különben az istenek és emberek közt a közvetítő szerepet játszani pl. az áldozatok, fogadalmaknál stb. Tehát ha a rex —• király — a creatio folytán a „potestas" méltóságával fel lett ruházva — miután épen ez a felruházás képezi a creatio lényegét — következéskép az „auspicia publica" birtokában is van. A populo auspicia accepta hahemus" mondja Cicero 3) Valamint a római nem kérdezi Jupitertől, vájjon szabad-e auspiciumokat tartani, annál kevésbé teheti ezt a „rex creatus" vagy tán más valaki helyette; vájjon —- hivatalkörében —- élhet-e auspiciumokkal. Mint választott (creatus) helyettese vagy tutora a népnek — populus — ipso iure gyakorolja az auspicium hatalmát; s hogy a király — creatio — nem pedig „acclaratio signorum" által lesz, következik az előttünk ismeretes formulából, hol „esse" és nem „fíeri" fordul elő. 4) Az eddig mondottakból láthatjuk, miszerint Mommsen helytelenül jár el, midőn attól, hogy a consulok nem inauguráltatok, arra következtet, hogy a királyok sem. 5) A két hatalom közt a különbség abban áll, hogy az istenekkel való tulajdonképeni társalgás nem illette meg a consulokat, tehát ettől meg voltak fosztva, holott a királyok nem. Mommsen ezen megkülönböztetésre súlyt nem fektethetett; mert nála „auspicari" is annyit jelent, mint: istenekkel társalogni, illetőleg velők szoros viszonyban lenni. Hogy ezen dolog nem igy van, az az eddig mondottakból látható. 1) Liv. XXI. 6:3. 7. XXIII. 25. 10. XXXXI. 18. 8. 2) Liv. XXVIII. 8. 4. XXIX. 38. 6. XXXVII. 47. 8, IXL. 28. 7. XXXXV. 15. 10. Marquardt Róm. Allamkormány. III. 223. 1. 8) Cic. de Liv. 2. 36. ) Az augnr a király mellett állva igy kiált fel : „Jupiter páter, si fas est, hunc Numam Pompilmm, cuius ego caput- teneo regem Romae esse uti tu signa nobis certa ad clarassis inter eos iines, quos feci. Liv. I. 18. Tehát az alkotó mozzanat csakugyan a creatióban nyilvánul és nem az acclaratióban. Declarare, acclarare, constituere. 5) Római államjog. II. 8. 9. 1.
