Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1880

jelzi, az edény széle mellett elhaladó valamenvi fénysugár pedig a b egyenesben. E jelzés után töltsük meg az edényt szinig vizzel s tapasztalni fogjuk, hogy a/, árnyék széle közelebb esik a sötét falhoz, mint előbb jeleztük, s egy része az előbbi sötét térnek most szintén világos; ezen esetben az árnyék szélét a' b' jelezi, A'B pedig egyike azon utolsó fénysugaraknak, melyek még az edény széle mellett a fenékre jutnak: igy S B fénysugár, miután B pontnál a levegőből vizbe jut. nem halad többé SBA egyenes, hanem SBA' tört vonal irányában. Képzeljük PQ-t B pontban a vizszinén merőlegesen álló egyenesnek, akkor S B P lesz beesési szög, A' B a törési szög é* P Q merőleges a beesési függélyes. Már ezen egyszerű kísérlet után megismerjük a sugártörés első törvényét, mely szerint ..minden fénysugár, mely ritkább közegből sűrűbb közegbe jut. megtöretik a beesési függélyhez". Minden látható tárgyról s igy valamely edény fenekének minden pontjáról is jönnek fénysugarak szemünkbe. Legyen M N (8-ik ábra) egy köbdeeimeter térfogatú üvegedény és A az edényfenék egy bizonyos pontja, melyről még AO sugár juthat az O-ban lévő szembe: de töltsük meg az edényt szinig vizzel, azt tapasztaljuk, hogy Ali fénysugár, mihelyt B-nél az edényből kilép, nem folytatja tovább útját B'O irányban, hanem ettől kissé eltér és pl. BO' irányban halad tovább; miért is a szemlélő az előbb utolsó AB fénysugarat most már O'-ból is megláthatja. Feltéve, hogy PQ a beesési függélyes, ABQ a beesési, PBO' pedig a törési szöget mutatja; e kísérlet nyomán megismerjük a sugártörés egy másik törvényét, mely szerint ,.a sűrűbb közegből ritkább közegbe haladó fénysugarak megtöretnek a beesési függélytől." Ha végre A pontra I) A merőleges irányban tekintünk, akár üresen áll az edény, akár vizzel telt. A-t mindig ugyanazon merőleges irányában látjuk, noha az utóbbi esetben az A pontról ferde irányban elágazó sugarak természete miatt valamivel magasabban E tüneményből a harmadik sugártörési törvényt olvashatjuk, mely szerint „a merőlegesen beeső sugarak egyenes irányban haladnak tovább a különböző sűrűségű közegekben." Már Ptolemeus (K. u. 120—140) alexandriai bölcsés kereste a törési szög nagyságát és azon esetre, ha a fénysugár vízből levegőbe lép és megfordítva, vagy ha levegőből üvegbe és ebből vizbe lép. egy igen egyszerű készülék segélyével különféle fokú beesési szögekre kellőleg meg is határozta. Noha ő e vívmányával a sugártörési tünemények értelmezése körül fontos lépést tett. még sem volt az eredmény e téren kifogástalan', de mint úttörő nagv érdemeket szerzett magának. Nyomdokain haladva a többi között Kepler a 17-ik században kísérletei által azon eredményre jutott, hogy a törési szög arányos a beesési szöggel s ezt elméletileg is igyekezett értelmezni. A törési szög nagyságát, ha a fénysugár levegőből üvegbe s ebből ismét a levegőbe megy egy négy oldalú, üveghasáb alkalma-