Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1880

elégtelen tanjegyet kapott, vagy valami miatt megdorgáItatott; az ifjú, ha szenvedélyes vágyai nem teljesülnek; a férfin ha mindenét elpazarolta és családját munkájával eltartani irtózik, ha valamiben bűnösnek érzi magát, ha talán a büntető igazság kezétől fél; az aggastyán, ha testi bajok lenyomják, — öngyilkossá lesz. Elrúgják maguktól az életet, melyet az Isten adott nekik, és erőszakosan kivonják magukat annak kötelezettségei alól, nem tekintik sem családjaikat, melyek végzetes tettük által számtalanszor egészen tönkre mennek, megsemmisülnek, nem tekintik a társadalmat, melynek életükhöz szintén vannak jogigényei. Es szó a mi szó. de ki kell mondani, bármily szégyenletes is, hogy a: csalókhoz, sikkasztókhoz és öngyilkosokhoz az úgynevezett tanult emberek szolgáltatják a legnagyobb contingenst. És mindez, hogy többet ne hozzak fel, bár hozhatnék, minek a következménye? A vallástalanságnak; mert élő hit nélkül erkölcsi erő, erkölcsi erő nélkül becsületesség nincs és nem is lehet. Hogy ezen valóban szomorú és aggasztó állapotok jobbra forduljanak, — és melyik józanul gondolkozó ember ne kívánná ezt? — a kezdeményezésnek a házi, a családi nevelésből kell kiindulnia. Ha a szülők, pedig akárhány sinlődik ezen hibában, letesznek arról, hogy gyermekeik előtt a vallás szertartásait gúnyolják, nevetségessé tegyék, a hit dogmáit feszegessék és így kételyeket hintsenek a zsenge szivekbe; ha a vallás külső gyakorlatában is jó példát mutatnak gyermekeiknek, mi mai napság épen az értelmiségi osztálynál, illetőleg annak férfirészénél vajmi ritkán szokott megtörténni; ha kivetkőznek kivált azon álszabadelvüségből, melynek folytán csakis azért veszik lazán saját vallásukat, mert a más vallásfelekezetnek megjegyzéseitől félnek, vagy épen azoknak a saját rovásuk és kárukra hízelegni akarnak, holott tudhatnák, hogy igazán vallásos ember mindig tisztelni és respektálni fogja bármi más vallásfelekezet meggyőződését: akkor bátran ereszthetik gyermekeiket az élet megmérhetlen tengerére; inert azon biztos megnyugvásban lehetnek, hogy az, mit vallás dolgában a fiu. az iskolában tanult, abban testté és vérré, szilárd meggyőződéssé vált, mely a kedvező sorsban eltölti lelkét hálával a mindenek adója iránt, balsorsban pedig oly biztos támasz, oly önbizalmat tápláló erkölcsi erő, a melylyel az élet bármi viharával és veszélyével sikeresen megküzdeni képes, a mely minden körülmények között a- vigasznak és reménynek kiapadhatlan forrása. Elmondtam, a mit mondani akartam; és habár tény, hogy az igazság a legnagyobb gorombaság, azon megnyugvással teszem le tollamat, hogy nem lesz szülő, ki e- sorokban mást keresne és találna, mint a tanuló ifjúság iránti őszinte szeretetemet és a vágyat, annak érdekeit, tehetségem szerint — előmozdítani. Dr. Lipp Vilmos.