Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1880

14 kihiitó irányelvet akarok még, a mennyire lehet, röviden érinteni, melyeknél a szülő közreműködése és az iskolának ebbeli támogatása, a tanulók jól felfogott érdekében elkerülhetlenül szükséges. E két igény: a tekintély iránti tisztelet és a vallásosság. A minimum, a mit az iskola a szülőktől joggal követelhet, az: 110 rontsák le a szülők azt, a mit az iskola épít. A tanulónak, ha ezélját elérni kivánja, ha az emberi társadalom és a szülők várakozásának megfelelni, t. i. ha a haza jó és hasznos polgárává lenni akar, mindenek előtt az iskolát, illetőleg tanári karát tekintélynek elismernie, az előtt meghajolnia, rendelkezéseinek hódoló tisztelettel engedelmeskednie kell. Mert a ki nem tanul meg engedelmeskedni, az parancsolni sem fog tudni soha. Az ifjú az iskolában az életnek tanul, jövőjének alapját veti meg. A törvények iránti tiszteletnek az iskolában kell a tanuló vérébe átmenni, a jó polgár képzése az iskolai törvényekkel kezdődik meg. „A tekintélyek kora lejárt", — ezt a- csattanós phrasist eresztette az ujabb időkben valami hóbortos ember szélnek, ki evvel akart tekintélyre szert tenni, és azoknál, a kik ész nélkül utána mondogatják, el is érte ezélját. Gondolkodó ember nem fogja mondani. Mert a tekintély az emberi társadalom összetartó kapcsa, semmisítsük meg, bomlásnak indul minden. Az első, a mi a gyermeknevelés sine <pia non-ja, a sérthetetlen szülői t e k int é ly. Okos, és gyermekeiket igazán szerető szülők azért mindent el fognak követni, hogy ezt bármi körülmények között is szigorúan fentartsák. Ez okból első sorban is soha sem fogják véleménykülönbségeiket, kivált ha azok élesebb ellentétekben nyilvánulnak, gyermekeik előtt letárgyalni; de egyúttal őrizkedni fognak kiskorú, még éretlen eszű gyermekeik iránt a családi ügyekbe mélyebben belevágó bizalmasságot tanúsítani. A szülői ösztön és bölcs előrelátás e tekintetben mindig biztosan ki fogja jelelni a betartandó határvonalat. Különben nem hivatásom ezt tovább fejtegetni, mert ez tisztán és egyedül a szülők magánügye. Mindazonáltal a szülők a maguk tekintélyének megóvásával még nem tettek eleget, kötelességük továbbá azon tanoda tekintélyét is csorbítatlan u 1 fe n tartani. melybe gyermekük jár, és e tekintély tiszteletében jó példát mutatni gyermeküknek. Mert ha a szülő, a, mi fájdalom, elégszer megtörténik, minden meggyőződés kísérlete nélkül is. fiának vakon fogja pártját tanárai ellen, ha ezekről egyes vagy többes számban — rendesen ez utóbbi a divat — illetlen, sértő, dnrva modorban nyilatkozik, csakis gyermekének okoz ínegmérhetlen, messze kiható károkat. Mert a. gyermek elvégre is szülője után indul, ha egy tanára iránt megölik benne a tiszteletet, kirántják a többi iránti tisztelet alól is a gyékényt, a gyermek daezos, engedetlen, szeszélyes lesz, és hogy ez mind csak tanulmányi és erkölcsi előmenetele rovására esik, azt kiki könnyen beláthatja. Az iskola rendelkezik azon eszközökkel, hogy tekintélyét külsőleg minden merénylet ellen megóvja, s azt kötelességszerűig