Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

9 De nem ezen gondolat megvitatását tűztem ki czélomul. Meg kelle említenem, hogy előre is consta táljain: miszerint a történelem bármely ágáról sem lehet értekezni az örök világterv tiszta felismerése nélkül. Ebben pedig a szükségszerű találkozik a széppel: mert felemeli a lelket, és jól esik a kedélynek, ha az emberi szenvedélyek és dőreségek viharkorbácsolta hullámai között a bölcseség és szeretet örök ősforrása, az isteni gondviselés működésének szemléletében kipihenhet, annak elévülhetlen szent nyomait az idők zavarában és küzdelmeiben föllelheti és követheti, ami. valamint a történelemre nézve a legfőbb, ugy a történetbuvárra a legjutalmazóbb feladat is. Az ókorban, mely a „szeresd felebarátodat, mint tennen magadat "-féle elvet nem ismerte, nemzetek, államok, sőt még a vallások is. melyek kizárólag politikai czéloknak szolgáltak, merev, ellenséges elszigeteltségben állottak egymással szemközt. Önzés volt a főelv. melynek minden kényszerült hódolni, e mellett és ezen fölül a törzsrokonság laza és igen kétes értelmű kötelékén kívül nem létezett semmi közösség, sem a czélban. sem az eszmében. Ezen elszigetelt helyzet kedvezett ugyan az ókor csodálatos virágzásának, de ez magasabb szempontból tekintve még sem volt más, mint valamennyinek háborúja valamennyi ellen, mig a béke és egyetértés csak a félelem vagy számítás ideiglenes eredménye volt. Az ily talajnak előkészítésre volt szüksége, hogy benne a kereszténység magva életképes gyökeret verhessen. 333 körül Kr. e. Nagy Sándor győztes fegyvereinek meghódolt az egész kelet az Industól a Nilusig. A makedón világbirodalom ugyan alapítója halála után egyes államokra bomlott szét. de a hellén műveltség az uj államokban is folyton terjedett. és a keletnek érzéki gyönyörökbe sülvedt népét a görög idealismus iránt fogékonynyá tette. A pogányok nagy apostolának. Pálnak, későbbi működését mi sem segítette jobban elő. mint a kelet hellenizáItatása. De még nagyobb mérvben, még határozattabban tört utat a kereszténységnek Róma egyeduradalma. Igaz, a meddig csak Róma hatalmas karja terjedt, az mindenütt a szabadságot elnyomta, de csakis a világállam egységében verhetett a világvallás egysége gyökeret. Es épen ezen világvallás az általános rabszolgaságból általános szabadságot fejlesztett, a kedély és szellem magasztosabb, tisztultabb szabadságát. Ezen világtervet realizálták a népvándorlás évszázadokig tartó harczai és küzdelmei. Eredményök volt egy életerős, sajátszerű kifejlődésnek induló, a közművelődést és szabadságot általánosító és az emberiség eszményének megfelelő uj Európa alakulása. Nagyonis hosszúra nyúlnék ki értekezésem, ha a népvándorlás lefolyását, kezdve első hatalmas felzajlásától, a Márk-Aurél alatti niarkomann háborúktól, csak vázlatosan is ecsetelni akarnám. Elég legyen e helyütt megemlíteni, hogy Ki-, u. 106—233-ig tartó időszak