Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

31 izlési superioritása íróink közt mindazokra, kiket születésök nemesebb agyagból képzett kebellel áld a meg."

1) Az irány, melyet ő követett, még Révai után is uj volt, a vállalat merész, a kivitel majdnem lehetetlenséggel határos. Elénk emlékezetben volt még ekkor elődjének Révainak szintén merész föllépése, kinek győzelme a. boszú lángjait szította fel Verseghy szivében; de nem árthatván a népszerű Révainak, a boszú mérges fulánkjaival megtámadták a még merészebb újítót, Kazinczyt, kinek már is meglepő ragyogását irodalmunk egén féltékeny szemmel nézték a hátramaradás emberei, s nem átallották gonosz czéljaikat azzal elpalástolni, hogy ez, ujitás által irodalmunk eredetiségből veszt, így született meg ellene a „Mondolat," melyek szerzői közt fájdalom még jelesebb írók is találkoztak, de e Mondolat-ra Kölcsey nagybecsű feleletén kívül a legékesebben szóló válasz Kazinczy hallgatása volt. Felszólaltak ellene többen, de Kazinczy előtt tisztán állott a szép czél. S valamint a hajós, ki folytonosan egy irányt tart, végre partot ér: ugy Kazinczy is kitűzvén a haladás zászlóját s folyton a szép és ízletesre törekedvén végre elérte munkálkodása czélját, s a Révai által fejlesztett nyelvet a csin és jó ízlés bájos zománczával árasztá el. Hogy Kazinczy éltető napja volt nyelvünknek, az ma már, midőn irodalmáraink a nyelv ügyében határozott álláspontot foglalhatnak el. kétségbe nem vonható; de hogy mennyi fáradságot, mennyi álmatlan éjet s anyagi költséget okozott neki, azt csak leghittebb barátai tudták, sőt szerénységét sértette volna, ha kinyilvánul az áldozat nagysága. Sorsa olyan volt. mint a nap pályája, fényes és meleg, számtalan jeles művet érlelt meg áldásthozó melege, el nem érhetjük, de jótékony hatását még ma is érezzük; el-elfödték néha az irigy fellegek, de azért pályájáról, épen mint a nap, megdicsőült arczczal tűnt le. Boldog volt öregségében, mert a boldogságot önmagában kereste, enyhülést adott neki az, hogy öregkorában gyülmölcseiben élvezhette fáradalmait. Valóban hervadhatatlan babérokat szerzett magának a nyelvművelés terén, s a hozzáértők tudják csak igazán, mennyit köszön neki nyelvünk. Joggal mondja róla Gruzmics: 0 rontott, és építése ragyogott; ellenei rontani akartak, de építeni sem nem akartak, sem nem tudtak. Mi is áthatva költészetének s érdemeinek hevétől elmondhatjuk Kisfaludy Sándorral: Halhatatlan és örök marad érdemed és emléked mindaddig, míg csak egy magyar él és beszél a földön. Volt tehát már grammaticailag szabályozott, kifejezésekben gazdagított, csinos nyelvünk, ami még hiányzott kipótolta Vörösmarty. Introite, nam et hic dii sunt! Igen, introite; de tiszta szándékkal, mert Vörösmarty szellemi működésének terme előtt mint cherub áll lángpallossal kezében egy nemzet lelkesedése, lesújtandó a vakmerően közeledőket. ') Bajza „Krit. Lapok" V. füzet.