Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879
29 grammatikai tudomány, hanem szükséges, még pedig elkerülhetetlenül szükséges a nyelvbeli csín, a jó ízlés. Kazinczy helyesnek találta Révai mondását, hogy a nyelv egy élő organismus, de hozzá tette, hogy kell hozzá még valami, t. i. hogy a gépezetnek vezetője legyen. E tisztes állásra ő maga volt kijelölve már a természettől, s hogy ő a gépet ügyes kezekkel vezette mutatják uj szavai, melyekkel megajándékozta nyelvünket, s melyek a tősgyökeres magyarság bélyegét hordják magukon. „A nyelvújítás nagy eszméje, mely neki nemcsak új szók és szókötési formák alkotását, hanem egy, a hagyományos, jellem és szín nélküli, széles és köznapi nyelv iszapjából kiemelkedett, tárgyszerű, változatos, nemes, szabatos, s az ó és új világ képzet- és eszmejárásának szellemét visszatükröző, valódi irodalmi nyelv teremtését jelentett, s melyre pályája kezdetétől ösztönszerűleg törekedett, lassanként teljes öntudatába lépett, s magát ujabb irásai sorában eléggé érezhetővé tette . . . . ő élete minden perczét nagy eszméjének, a magyar nyelv művészi fejlesztésének, s ez által irodalmunk nemesítésének szánta." 1) Hogy voltak eddig is mélyen érző költőink, az tagadhatatlan; meg volt az érzelem, de nem tudta magát kifejezni, szavak és mindig csak szavak kellettek az irónak. Az akkori állapotokat hű színekkel ecseteli a költő: .... nézd a tudós hogyan viraszt, tanul, Eszmélkedik — mind szakadatlanul Gondolkodik^ ir — ir s megint törül. Egy szót keres, sóhajtva érzi: nincs! Szegény a nyelv még, s rajta a bilincs. Kazinczy adta a nyelvet nekünk. Mi nélkül nincsen hangunk, énekünk. 2) Kazinczyra hatott legjobban ez országosan nyilatkozó szükség, s ez ösztönözte őt, hogy kitisztítsa a műveletlen telket, hogy az istenfiak szabadon futhassanak rajta". Mert nem elég az, hogy a kert telve legyen a virágok és fák egész erdejével, ha azok minden izlés és finomabb tapintat nélkül vannak szétszórva, s végre is minden változat nélküli tarkaságukkal untatják a szemet; kertész kell ide, ügyes kertész, ki jó Ízlése által a kertet édenné varázsolja. E jó kertész, irodalmunk virágainak kertésze Kazinczy volt! „Más nemzetek nagy írói — úgymond Toldy — leltek elődöket, kiknek vállain emelkedhetek oda, hol vakító fényben megállapodtak; Kazinczy Ferencz elődök és soká segédtársak nélkül, egyedül öngéniusa erejéből lépett oda, hol meg nem haladva, de nagy írók diszkoszorujától körülvéve áll, kiket oda ő emelt". 3) Oly nemes buzgalom, milyent ő kifejtett, oly ernyedetlen törekvés, melylyel ő e téren eljárt, valóban nem kis lelkek tulajdona. Fáradságot nem ismerve ») Toldy: „Magyar költők élete." 2) Szász K. költeményei. 3) Toldy ..Irodalmi beszédei".
