Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

14 A csillogó aranv utáni eme naiv vágv mellett a hunoknál egészen más fogalom divatozott arról, mit ma keresztény értelemben vett becsületérzésnek nevezünk. Épen azért minden módot, mely természetes kívánságaik kielégítésére szolgált, ártatlannak és szabadnak tartottak. Attila aranyszoniját tehát csak nemzeti ösztöne és gondolkozásinódja kifolyásának lehet tekinteni. Attila mellékneve: „az Isten ostora" egy későbbi kor szüleménye. Legelőször szt. Lupus legendájában fordul elő, mely legenda csak a Yl II. vagy IX. században keletkezett. Attila személyes vitézségének és bátorságának, valamint rendkívüli önérzetének számos jeleit adá. 451 elején, bizonynyal már január hóban, volt, midőn Európa keleti és éjszakkeleti része Attila vezérlete alatt Gallia felé tódult. A catalauni síkságon vívatott azon népcsata, melyben közel kétszázezer ember esett el. és ahol a fél germán világ Attila mellett, a másik fele Aetiussal Attila ellen küzdött.-Itt dölt el Európa sorsa, a kereszt győzött az ázsiai pogányság fölött. E roppant vérengző csatában Attila személyesen vezényli hadait. Föltüzeli a bátrakat, kitartásra bírja az ingadozókat. Az ellene harczoló nvugoti góthok királya, Theodorich. halálra megsebesülve lerogyik lováról és összetiportatik. E látványra oly bőszülten rohannak a. nyugoti góthok a hunokra, hogy ezek szekérváruk mögött keresnek menedéket. Az öldöklés késő éjig tart. Aetius és szövetségesei csak reggel veszik észre győzelmüket, Attila azonban nem futott. Táborában a kürtök ujolag támadásra harsannak. Jornandes irja : ..Valamint a vadászoktól megszorított oroszlány, ha barlangját elérte, abból kitörni ugyan nem mer. de a barlang szájában föl-alá lépdelve az egész vidéket ordításával rettegésben tartja, ugy rémítette még bekerítve is a királyok legvitézebbike a győzőket." A hűn szekérvárat megtámadni nem merték. Ki akarták Attilát éheztetni. De ő, ki még a szerencsétlenségben is nagy volt, nyergekből egy rémitő nagy máglyát rakatott, készebb volt a lángokban keresni halálát, mintsem élve elleneinek kezébe kerülni. Csak néhány nap múlva indította hadait haza felé. Aetius tiszteletteljes távolban kisérte a visszavonulót. Hadúr kardja, melyet a monda szerint Attila megtalált, csorbát szenvedett, líi kellett köszörülni. Es már a rákövetkező évben uj hadsereg élén tört be Italiába. Aquiléját elpusztítván az Apenninek aljáig nyomult elé, hol egy békekövetséggel találkozott, melynek vezére Leo pápa volt, és a mely őt Itália, odahagyására bírta. A szent főpap meglágyította a boszútól lihegő Attila szívót, ki annál is szívesebben engedett a követség kéréseinek, inert belátta, hogy lovas hunjaival, kik a szerzett zsákmányt már amúgy is biztonságba szerették volna helyezni, a hegy-völgyes Itália földjén nem sok babérokat arathat, A világmegrázkodtatónak csillaga hanyatlóban volt. De ki tudja,