Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

Attila őt. mint már említők. Aetiusnak ajándékozta, ki őt ismét első urának, Asparnak adta vissza, a kitől Edekőval, a húri követtel megint a hunokhoz tért vissza. Megjelenése, bohóezkodása, latin-hún-góth zagyvabeszéde rengeteg mulatságot okozott a vendégeknek. Mindezen látványosságoknál Attila folyton komoly és mozdulatlan maradt, csak midőn legkisebb fia. Ernák, belépett és feléje közeledett, a gyöngédtség egy sugara villant meg szemében, a fiiít magához vonta és arczát simogatta. Priscus, meglepetve az Attila arczvonásain észlelt eme rögtöni változáson, luín asztalszomszédjához fordult, ki valamit tudott latinul, és azon kérdést súgta fülébe: hogyan van az. hogy ezen ember, ki többi gyermekei iránt oly hideg, ezt az egyet annyira kegyeli. — „Megmondom azt neked", viszonzá a bún. „ha hallgatni tudsz. A táltosok megjósolták a királynak, hogy nemzetsége a többi gyermekében kihal, de Ernákban tovább fog élni; ez az oka gyöngédségének, ő ezen fiúban utódjainak egyetlen forrását szereti." A társaság csak késő éjjel oszlott szét. Attila, mint valódi ázsiai fejedelem, többnejüségben élt. minden nejének külön háza s udvartartása volt. Eőfelesége volt Ozerka. a második pedig Reka. Hány volt azonban összesen, a történelem nem emliti, sem azt, hogy Ernák fiának melyik volt az anyja. A fentebb leirt lakomából látjuk, hogy Attila egy pillanatig sem tévesztette szem elől, még bor és mulatság közben sem, királyi méltóságát ; hogy a királyfiak a legnagyobb fegyelemben neveltettek, és hogy Attila fejedelmi nyugalmát csak az atyai szeretet, a legtisztább emberi érzés volt képes megzavarni. A szemfüles római küldöttek sem személyében sem táborában nem találtak gáncsoskodni valót, még a király többnejüségéről is tisztelettel emlékeznek meg, amennyiben a lakoma előtti napon Ozerkától fogadtattak, ki a neki hozott ajándékokat kereveten nyugodva és hiniző udvarhölgyeitől környezve vette át: — a lakoma utáni napon pedig Rékához voltak ebédre hivatolasak. Sőt Priscust egy hón, ki különben azelőtt római polgár és gazdag viminatiumi kereskedő volt. becsületesen meg is leczkézte. Elmondta ugyanis neki, hogy mily boldog és nyugodt ő most, mint hűn alattvaló, holott a római kormány alatt folytonos zaklatásoknak volt kitéve és még az igazságot is pénzért kellett vásárolnia. Priscus keményen megvédelmezte hazáját, és a liúnnak végre is be kellett ismernie, hogy a római államszerkezet a hűn alkotmánynál sokkal tökélyetesebb, csakhogy a hivatalnokok gazsága tette oly roszszá. A római császárokkal folytatott diplomatikus tárgyalásokban Attila rideg, kíméletlen, sőt igazságtalan is volt; de ezt csak azon megvetés szülte, melylyel ő, hatalmi öntudatának büszkeségében, azok gyöngeségét és nyomorultságát lenézte. így midőn II. Theodosius császár főeunuchusa, Bigilas, egy izben 100 font aranyat küldött Attila egyik udvarnokának, Edekónak, hogy