Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1877

11 feltartóztatja, leszivárogtatja a lehulló cseppeket. — Amott tehát a zápor hirtelen lezuhogó, pusztító árvizeket szül, emitt vize csendesen leszivárog, és a patakok, folyamok kútforrását gyarapítja. — A hol tehát mértéken túl, oktalanul pusztítják az erdőt, ezzel nemcsak csökkentik az esőzés mértékét, hanem azt is eszközlik, hogy maga a lehulló eső gyakorta inkább átokká leszen, mint áldássá. — Hogy az erdőségek elpusztítása a levegő szárazabb állapotát, a források elvesztését vagy elfogyását, a folyóvizek apadását, a hegyek és lejtők elkopárodását, a rongáló vízmosások szaporodását vonja maga után, annak világos nyomát hordja magán Kis-Ázsia, Görögország, úgy szintén Spanyol- és Franciaország több vidéke. — Magyarországban is ujabb kimutatások szerint a fának évenkinti szaporodását tetemesen meghaladja a fogyasztás. — Az erdőségek tehát itt is ritkulnak, holott szárazságra hajló éghajlatunk épen arra utal, hogy fa-ültetés, erdőművelés által nedvességét mozdítsuk elő. — A mondottakból kitűnik az is, mi uton-módon módosíthatja az ember munkássága által az éghajlatot: emitt rontva, amott javítva. — Nincs ugyan hatalmában az izzó hőségnek vagy a dermesztő fagynak erejét merőben megtörni, de bizonyos határokon belül növelheti vagy csökkentheti a levegő melegének ós nedvességének mértékét az által, hogy terjedelmes mocsárokat kiszárít, rengetegeket irt, vagy erdőségeket ápol, a homok túlkapását ültetvények által gátolja, a parlag, kopár földeket műveli, s ez utón növény takaróval teríti be. — Az ember és éghajlata tehát kölcsönösen javíthatnak s ronthatnak egymáson, de a természet rendje nem engedi, hogy egymás felett korlátlan hatalmat gyakoroljanak. Kővári Károly.