Palcsó István: A késmárki ág. hitv. ev. kerületi lyceum története (Késmárk, 1893)
201 értelmében készséggel elismeré ugyan és annak gyakorlása elé semmi akadályt nem gördített, mindamellett annak segélyét nem vette igénybe, hanem saját erejéből szervezkedvén autonom füg- gatlenségét fentartá: úgy más részről az egyházi főhatóság irányában a lyceum kerületi jellegének megóvása czéljából az 1888. évi május 10-én tartott lyc. pártfogói közgyűlés azt határozta, hogy a múlt évi lyc. közgyűlés által kiküldött bizottság részéről készítendő emlékirat alapján az egyetemes gyűléshez fog felterjesztést intézni, ha az egyházkerület igazságot nem szolgáltat. Addig pedig az esperesség részéről a lyceumhoz intézett meghívásokat figyelmen kívül kell hagyni, illetőleg az esperességi közgyűléseken a lyceum magát ne képviseltesse. Ennek következtében a pártfogóság sem az 1888. juh 26-ára a VI. sz. kir. városi főesperes által összehívott esperességi közgyűlésen nem érvényesité köztanácskozási s szavazási jogát; sem későbben, szept. 4-én a főesperes azon felhívását, hogy Brósz Jónát esp. felügyelő lemondása folytán üresedésbe jött esperességi felügyelői állás betöltését illetőleg a lyceum is szavazatát beterjeszteni sziveskedjék, — nem teljesité és fentebbi határozatához ragaszkodva újra kimondta, hogy a mint eddig nem állott, úgy azután sem fog semmiféle hivatalos viszonyban állani az esperes- séggel mindaddig, mig az egyházkerület, illetőleg az egyetemes egyházgyűlés a lyceum kerületi jellegének megóvása szempontjából hozzá beterjesztett és még egyszer beterjesztendő „memorandum“ ügyét el nem intézi; minélfogva az esp. felügyelő választásában nem fog részt venni és főesperes úr fentebbi felhívását valamint ugyanennek későbbi jelentését, hogy az 1888. nov. 7-én megtörtént szavazás által Bánó József úr esperességi felügyelőnek lett választva és ezen hivatalt el is fogadta, — egyszerűen tudomásul vette. A lyceumi pártfogóság e szerint a VI. sz. k. városi esperes- séghez való viszonyt, mint olyat, melynek történeti alapja hiányzik és melybe csak az újabb egyházi rendezet által önkényileg helyeztetett, el nem ismervén jogosnak és azt tekinteten kívül hagyván, — ellenkezőleg pedig az egyházkerülettel való jogos és régi gyakorlat által szentesített egyenes és közvetlen összököttetéséhez mindenkor szorosan ragaszkodván, a lyceum ezen álláspontjának igazolására és az egyházkerülethez való viszonyának további változatlan fentartása czéljából még egyszer akart kísérletet tenni egy hasonló tartalmú emlékirat felterjesztésével, minővel már azelőtt az 1885-ik évben Eperjesen és 1886-ban Késmárkon tartott egyházkerületi közgyűléshez fordult. Ezen emlékirat,*) melynek kidőla) AVI. sz. k. esperesség- hez való viszonyának mellőzése. b) A lyceum kerületi jellegének megóvására tett új lépések. •k *) Arch. lyc. B. fase. IV. 55. sz.
