Palcsó István: A késmárki ág. hitv. ev. kerületi lyceum története (Késmárk, 1893)

68 Huöfalvy János mint 2-ik jogtanár 1846 óta. Egyéb szer­vezési mozzanatok 1840-46. 1 dalról hangoztatott, aggodalmat is felülmúlta a szilárd meggyőző­dés, hogy a második jogtani szék felállítása által a hazai tudo­mányosság legsürgetősb szükségének fog megfelelni, mi a többi főtanodákra is kitűnő példaként serkentőleg fog hatni, annál is inkább, minthogy ezen tanszék felállítása, valamint egész főtanodánk újjászervezése, az ev. egyházegyetem által helybenhagyott és életbe léptetendőnek határozott zayugróczi tervezet alapján történt. — Az 1846-ik évi julius 12-én tartott iskolai közgyűlés a második jogtani székre a tudományos és jeles paedagogiai tehetsége által kitűnő Hunfalvy Jánost rendes tanárul hívta meg, ki is test­vérének magasztos intentióit elvhü következetességgel erélyesen támogatva, vele és többi karlársával karöltve nem csekély befolyást gyakorolt intézetünk felvirágoztatására. Fájdalom, a lyceum ezen legszebb virágzásának korszaka csak rövid ideig tartott. A legfényesebb csillagok, melyek akkor intéze­tünk egén ragyogtak és erre annyi fényt és dicsőséget árasztottak, nem sokára egymásután eltűntek; egész hazánk látóhatára vész­terhes sötét fellegekbe borult és a dúló vihar letépte intézetünk élőfájának viruló ágait. A negyvenes években lyceumunknál foganatosított szervezési intézkedések sorából a fentemlitetteken kívül még következők em­lítendők : 1840-ben a szabadkézi rajzolás oktatására Müller Lajos rendes tanítóul alkalmaztatott. Az 1843-ban berendezett gymnasztikában Korbély József, felsőbb osztályú tanuló ifjú, két éven át vezeté a tornászatot, miután erre a lyceum költségén Budapesten kiképeztett; utána pedig egy másik ifjú, ki az ő út­mutatása szerint magát arra tüzetesen képczé ki, bízatott meg annak további tanításával. 1844-ben Sonnenberg Albert a franczia nyelv rendes tanítójául neveztetett ki, aláírási utón be­gyűjtendő adományok és magántanítványai tanpénzéből befolyó dijaztatása mellett. — A donatusi osztály, melyben Weisz János halála után 1830 óta Böhmisch György János működött, 1844-ben a zayugróczi tervezet értelmében, valamint a belvárosi népiskola újjászervezésénél fogva lyceumunknál megszünteltetett és annak helyébe a helybeli egyházközségtől egy belvárosi reálosztály szerveztetett. Ennélfogva a Wéber-féle pótlék, mely 1840 óta a lyceumi pénztárból azon tanárnak járt, most a grammatikai és syn- taktikai tanároknak jutott, egy részben pedig az alsóbb osztálybeli tanulók szorgalomdijára fordittatott. Megjegyzendő azonban, hogy az ének- és zongora-, illetőleg orgonajátékban a gymnasiumi ta­nulók ezentúl is ugyanazon tanítótól nyertek oktatást, ki viszont ebbeli fái’adozásaért az egyházkerülettől évenkinti segélydijazásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom