Palcsó István: A késmárki ág. hitv. ev. kerületi lyceum története (Késmárk, 1893)
182 A Jóny-féle örökség átadása és átvétele 1888. hiányának tulajdonítják. Úgy a boldogult vérrokonai is annak legnemesebb szándékait és emlékezetes tetteit ily aljas feltevésekből kovácsolt fegyverekkel támadták meg a végrendelete ellen indított perben De az igazságos bírák Ítélő széke előtt csakhamar kiderült az ellenfelek koholt vádjainak alaptalansága és teljes igazság szolgáltatott a boldogult végakaratjának.*) Áldásunk követi őt a síron túl is és hálát adunk a jó Istennek, hogy lyceumunk hajóját újra az elsülyedéstől megmentette és ezt egy szebb jövő biztos kikötőjébe vezette. A néhai Jóny Tivadar hagyatékát képező és a késmárki ev. kér. lyceumot illető vagyonértékek átadása és átvétele történt Késmárkon 1888-ik évi márczius 15. és 16-án a kővetkező t. ez. urak: Zelenka Pál és Sassy István, mint végrendeleti végrehajtók; dr. Herczogh Árpád és Gresch Ágoston, lyceumi felügyelők; dr. Tátray Gergely egyházi felügyelő, Linberger István helybeli lelkész, Kéler Pál, Lumczer Károly, Kostenszky Károly, Payer Hugó, Koromzay Victor, Genersich Tivadar, Kottlár Sámuel, Palcsó István, Koller Károly, Kiszelly Ervin és Grósz Ernő mint jegyző, jelenlétében.**) „Mely alkalommal dr. Herczogh Árpád lyceumi felügyelő szívélyesen üdvözölvén az ezen hagyaték átadása és átvétele czéljából egybegyült urakat felemlíti, hogy a mai nap a késmárki lyceumra nézve fontos és nagy jelentőségű nap, mely a mi tanintézetünket édes hazánk összes ágost. hitv. evang. tanintézeteinek élére állítja; hogy pedig ezen napot elértük, azt tek. Sassy István és tek. Kéler Pál ügyvéd uraknak köszönhetjük, kik megvesztegethetlen jellemüknél fogva ezen hagyatéki perben rendithetlen kitartással, valóságos protestáns szellemet tanúsító buzgalommal védelmezték és győzelemre vezették jogos igényeit és azért javasolja, hogy ezen uraknak a lyceum hálás köszöneté jegyzőkönyvileg is fejeztessék *) Az örökösödési perben számos kihallgatott tanú vallomása szerint : „Az örökhagyó józan értelemmel és ép elmével, sőt szélesebb olvasottsággal, tudományos és irodalmi ismeretekkel s nem közönséges emlékező tehetséggel is birt. Azon kiterjedt levelezés pedig, melyet ő 1841-től fogva 1878-ig különféle irányban folytatott és az I—III. sz. könyvekbe sajátkezüleg beirni szokott volt, az örökhagyó ép elméje s lelkülete, körültekintő gondossága s takarékossága mellett tesz tanúságot; különösen azt tanúsítja számos levél, hogy az örökhagyó az általános örökösévé nevezett késmárki ev. főtanoda iránt mindenkor, ifjúságától fogva haláláig áldozatkész buzgóságot tanúsított; mig hátrahagyott általa gyűjtött értékes könyvtára azt igazolja, hogy a tudomány és irodalom iránt érdeklődött s hogy voltak neki nemesebb szenvedélyei is. Súlyt kell fektetni arra a tényre is, hogy az örökhagyó öröklött vagyonát tetemesen gya- rapitotta. Emberi gyöngeségei az ő dicső tettét el nem homályositják.“ **) L. az erről felvett jegyzőkönyvet 166. sz. a.
