Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
76 Lőcsére vezényelték szintén a csendörséghez, hol 1916 április 1-ig teljesített szolgálatot, mikor a m. kir. kassai honvédkerületi parancsnokság 4805. mv. 1916 sz. rendeletével a 345.137/3. sz. H. M. rendelet alapján a nem tényleges viszonyba helyeztetett és szabadságoltatott. GOTTHARDT Kornél az általános mozgósítás első napján bevonult Ungvárra az ott állomásozó 66. gy.-ezredhez mint hadnagy. Augusztus 12-én az első menetzászlóaljjal került ki az északi harctérre, augusztus 31-én megsebesült. Három havi kórházi kezelés után a káderhez, Mezőkövesdre vonult be helyi szolgálatra, majd március 1-én a katonai élelmezési állomáshoz rendelték Töketerebesre, Homonnára, Mosciskára, Ravaruskára, Lem- bergbe, Brodyba. Október 1-én a lembergi vasútbiztosító osztaghoz került, január 20-án ismét a káderhez, ahol helyi szolgálatot teljesít, mint jelenleg is Eperjesen az erdömunkás-kádernél. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásért signum laudist kapott s főhadnaggyá lépett elő 1915 november 1-től. MlKOLlK IMRE még a háború előtt 1914 julius 18-án jelentkezett utolsó negyedik fegyvergyakorlatára, mint 1911-ben kinevezett tart. hadnagy a cs. és kir. 32. gyalogezrednél. így a részleges mozgósítás már a tábori alakulatnál találta, ahonnan közvetlenül a tábori ezrednek a szerbiai harctérre menetele előtt (julius 28-án) kivették s a III. pótszázadba tették át s csak a 7. menetszázaddal, a második menetzászlóaljal került ki, de már az északi harctérre, még pedig október 2-án, amíg addig mint kiképző nyert foglalkoztatást. Az oroszok akkor már az uzsoki szorosban állottak így zászlóalját Fenyvesvölgynél szállították le a vasútról s onnan résztvett a második előnyomulásban Uzsok-Turka-Stari-Sambor vonalon, majd a második visszavonulásban a Kárpátokig. Akkor már typhus-betegen került el ezredével, melyet akkor Hindenburghoz vitték Oroszlengyelországba és Pesten átutazva, ott letették november 11-én. 1916 január 28-áig nyomta az ágyat, majd beteg, illetve üdülési szabadságot kapott, közte két hetet Késmárkra, s március 8-án jelentkezett újra szolgálatra s másodszor a hetedik menetalakulattal ment ki ugyancsak az északi harctérre, a Kárpátokba április 13-án, ahonnan Ho- monnáról még az állóharcokba került, majd május 8 án az oroszok támaszpontja elfoglalásakor (Koziolata-hegy, Zemplén-Oroszitól délre körülbelül 5 km.-nyíre) jobb könyökén megsebesülve (az ellenséges drótakadályon szakította fel), részt vett az előnyomulásban Moscsiszkáig. (Przemysl s Lemberg magasságában.) Közben május 13-án egy félzászlóaljjal, parancs nélkül saját felelősségére a Solinka völgyében, Turkatól északra elfoglalt az orosz utóvédtől egy támaszpontot, amelyért legfelsőbb elismerésben részesült, mikor is 17 sebesületlen oroszt s 55 fegyvert szolgáltatott be. A további előnyomulásnál mint a hírszolgálati különítmény parancsnoka a 12. századdal folyton az orosz nyomában, egyszer 6 oroszt a przmys- lanyi erdőben, Rakowán 15 oroszt s 1 tisztet, majd 133 oroszt fogott s Osso- wiecz község megszállásáért, ellenséges gépfegyver- s ágyutüzben, éjjel, dán-
