Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
5 következő év alatt az egész mondattan, csak dobjuk ki belőle a régi idők formalizmusából beleevődött rengeteg fölösleges aprólékosságot. És még egyet: küszöböljük ki végre egyszer s mindenkorra az iskolából a magyarról latinra való fordíttatást, a stílusgyakorlatokat s más efféle idejét múlt és haszontalan kínzóeszközt, minden latin-tanítás igazi eredményességének megölő betűit! Hiszen nem az a latin tanítás célja, hogy a tanulók majdan latinra tudjanak fordítani, vagy jó latin stiliszták legyenek, hanem az, hogy a latin auctorokat eredetiben tudják olvasni s megérteni, ennek pedig csak egy eszköze lehet: sok latin szöveg olvasása. A magyarról latinra való fordíttatás időpazarlás, lelketlen és teljesen eredménytelen munka. Egészen a nyolcadik osztályig, az érettségiig fordítanak a tanulók magyarról latinra (részben írásbeli dolgozatok, részben stílusgyakorlatok címén) hihetetlenül nagy küzdelemmel,1 agyafúrtan kieszelt »magyar« mondatokat, merev és ellenségesen rideg szövegeket, hogy ezeken »gyakorolják« a különféle latin szerkezeteket és mondattani szabályokat. És mit mutat a tapasztalás ? Azt, hogy a latinra való fordítások mindig rosszak, sohasem javulnak s bennük még olyan tanulók is »botrányos« hibákat ejtenek, akik közben egészen kifogástalanul megértik az auctorok szövegeit s latinról magyarra néha a legfinomabb árnyalatokig hibátlanul fordítanak. Ezt minden tanár tudja és érzi és épen ezért szívből sajnálja a magyarról latinra való fordításokra elpocsékolt időt. Ideje volna, hogy lomtárba dobjuk a tiszteletreméltó múltnak ezt a már nem életrevaló intézményét s az így felszabaduló időt fordítsuk minél több latin auctornak olvastatására. Szabadítsuk meg végre a latin tanítást a makacs formalizmus nyűgeitől, hogy idő jusson az igazán fontos dolgokra, szókincs és szócsoportok gyűjtésére s ezzel a könnyű és élvezetes olvasásra. Csak ez biztosítja az igazi eredményt: a latin-tanítás elmélyülését, ami szükségszerűen magával fogja hozni a római szellemnek és kultúrának igazi megértését és értékelését. 3. Ha helyesen tűzzük ki a latin-tanítás célját, helyesen fogjuk a hozzá való eszközöket is megválogatni. Mai tantervűnk szerint2 ez a cél kettős: »a) a nyelvtan ismerete alapján a kiszemelt írók megértése és szabatos fordítása, b) a római nép állami, társadalmi és művelődési viszonyainak ismerete a tárgyalt irodalmi müvek alapján«. Ez a meghatározás kissé bőbeszédű és pongyola; mert először is az írókat csak a nyelvtan ismerete alapján lehet megérteni, ezt tehát fölösleges külön hangsúlyozni, másodszor pedig a »szabatos fordítás« nem lehet cél, csakis eszköz annak ellenőrzésére, hogy a tanuló csakugyan helyesen értette a latin író gondolatát. Gondolatát, mon- __________» 1 Hogy aztán az érettségi írásbeli vizsgálaton — latinról magyarra való fordítási készségükről kelljen számot adniok! 2 A gimn. tanítás terve s a reá vonatkozó utasítások. Budapest, 1903. IV 1.
