Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
A gimnáziumi latin olvasmány. (Kritika és programra.) Irta: Dr. RÉVAY JÓZSEF. Quemadmodum omnium rerum, sic litte- rarum quoque intemperantia laboramus. Seneca ep. 106, 11. 1. Küszöbön áll a magyar középiskola reformja s bár az eddigi tanácskozásokat és tervezeteket — cui bono f — valóságos saisi fátyol fedi, annyit mindenesetre gyanítani lehet, hogy a humanisztikus irányú gimnázium hatalmas oszlopa, a latin körül dúlnak az előzetes megbeszélés-harcok legádá- zabbjai. Sajnos, hogy épen a legilletékesebbek, maguk a tanárok, nincsenek beavatva a készülő reform titkaiba, az eddig kiszivárgott, gyakran ellentmondó, de mindig ellenőrizhetetlen hírek alapján pedig helytelen volna a kérdést feszegetni. Reméljük azonban, hogy a tanárság is idejében hozzászólhat majd a nagy reformhoz, hallathatja majd sok évi gyakorlaton és tapasztalaton alapuló és bizonyára sokban értékes megjegyzéseit s nem lesz kénytelen a titokzatos zöld asztalok mellől ráparancsolt reformok igájába görbedni. Addig is, míg alkalmunk lesz a kérdések összességéhez hozzászólni, érdemesnek tartom a legforróbb kérdésnek, a latin-tanításnak egyik részét: a gimnáziumi latin olvasmány problémáját a már gőzölgő üstből kiragadni és tüzetes vizsgálódás tárgyává tenni. Fejtegetéseim szólnak minden magyar tanárnak, ki át van hatva a klasszikus irodalmak művelő és nevelő erejének tudatától, — szólnak a latin nyelv tanárainak, kiknek bizonyára egytől-egyig szívükön viselt forró vágyuk a latin irodalmi tanítás mélyítése, — szólnak végül a reformok tervezőinek, kiktől a dolgozó ezrek egyike a tizenkettedik órában, — nem a maga, hanem az ügy érdekében, — figyelmet és meghallgattatást kér. 2. »Eredménytelenség«: ez az a csatakiáltás, mellyel a latin-tanítás ellenesei igazolni akarják a humanisztikus gimnázium ellen meglehetős »intem1*
