Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
21 sának udvari cselszövényei, Seianus tragikus pályája, Drusus és Germanicus szereplése, a császári ház asszonyainak politikai boszorkánykonyhája, továbbá Nero uralkodásának megdöbbentő szörnyűségei, Lucanus Seneca, Petronius halála, a római tűzvész, a keresztyének üldözése, ezek a drámai erejű, megragadó, mesteri korképek. Tacitus után a philosophiai szemelvények következnek, gondosan egybeválogatott részletek Cicerónak de officiis, somnium Scipionis, Tusculanae disputationes, de limbus bonorum et malorum c. munkáiból, valamint Seneca erkölcsi leveleiből és a Marciához intézett gyönyörű, mélyenjáró consolatio-ból. E részletek lehetőleg világos képét adják a rómaiak philosophiai és ethikai világíelfogásának, míg a de natura deorum egyes fejezetei vallási nézeteiknek fejlődését és kialakulását vannak hivatva szemléltetni. Csak ügy értik meg a tanulók azt az óriási küzdelmet, melyet a pogány Róma a keresztyénség ellen folytatott, ha tájékozódnak a felől hogy mi volt a vallás jelentősége a római politika és közélet, a birodalom nagysága, hatalma és fennmaradása szempontjából. Rómának a keresztyén- séggel folytatott küzdelmét szemléletesen fogják bemutatni a Minucius Fe- lix-ből (főkép az Octavius XVI.—XXXVT1I. fejezeteiből), Tertullianusból (főkép az Apolog. X.—XL11I. fejezeteiből) és Lactantiusból (főkép a div. instit. I., VI. és VII. könyveiből) vett szemelvények. Minucius stílusa könnyű, előadása közvetetlen, Tertullianus szenvedélyes és erőteljes; imitt-amott nehézségekre is fognak bukkanni a tanulók, de az írónak ellenállhatatlan és szárnyaló eloquentiája túl fogja ragadni őket ezeken; a keresztyén Cicerónak, Lactantiusnak művészi stílusában pedig csodálattal fogják élvezni a Cicero nyelvén megszólaló keresztyén igazságokat. Első pillanatra talán nagyon terjedelmesnek fog tetszeni az itt felvett olvasmányi anyag, azonban a tanár kellő mérséklettel meg fogja tudni állapítani, mennyit olvastathat eredményesen. A rendelkezésére álló időt úgy kell a kijelölt auctorok közt megosztania, hogy az »ex omnibus aliquid« szemmeltartása ne vezesse őt az »ex toto nihil« hibájába. Itt természetesen a chrestomathia szerkesztője is már eleve kezére fog járni a tanárnak. Azt sem szabad végül felednünk, hogy a formalizmus száz apró ballasztjának a tanításból való kiküszöbölésével jelentékenyen több idő jut olvastatásra az eddiginél, valamint, hogy végre már vérünkké kellene válnia annak a bölcs tanácsnak, hogy ne ismételjünk egyszer már lefordított részeket s hogy az évvégi általános ismétlések alkalmával se töltsük fordítás-ismétléssel a drága időt, hanem olvassunk egyre új és friss részleteket. Ennek a szempontnak megfelelően a chrestomathiák is akként állíttassanak össze, hogy legalább 32 hétre elegendő olvasmányi anyagot nyújtsanak.1 1 Székely István „A latin nyelvtanításról“ címen ez év április 15-én felolvasást tartott a Magyar Paedagogiai Társaságban; különös örömömre van, hogy a kiváló tanárral több kérdést illetőleg egy nézeten vagyunk. így — amennyire az Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny XLIX. évf. 500. lapján közölt szűkszavú kivonatból s a magánúton szerzett
