Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915
13 antik és keresztyén kultúra között az iskolában eddig annyira tátongó szakadékot. Van ezenkívül még egy régi tartozásunk. Egyre hivatkozunk arra, hogy a latin nyelv nem halt meg a rómaiakkal, hanem a tudomány nyelve gyanánt tovább élt és él s hogy főképen a mi nemzeti életünkben s irodalmunkban igen jelentős szerepet vitt. Bármennyire előbbre való is tehát, hogy latin olvasmányaink első sorban a római kultúráról adjanak vonzó és világos képet, az is tagadhatatlan kötelességünk, hogy latinnelyvü nemzeti irodalmunk néhány fontosabb termékét megismertessük a tanulókkal eredetiben, a latin olvasmányok során. A magyarországi latin irodalomból vett szemelvények — úgy gondolom — nagyon lekötnék a tanulók érdeklődését, egyúttal pedig kívánatos módon eredetiséget és magyar jelleget adnának tantervűnk ezen oldalának.1 Megfontolás tárgyává lehetne tenni, ne vegyünk-e fel szemelvényeink közé néhány latinnyelvü törvénycikket; bizonyára köny- nyen össze lehetne válogatni olyanokat, melyek tárgyi szempontból is számíthatnának a tanulók érdeklődésére. Ezekkel kapcsolatban nyílhatnék alkalom arra, — amit iskolánk mindig következetesen és teljesen elhanyagolt, — hogy legalább nagy vonásokban megismertessük tanulóinkkal a római jogalkotás páratlanul nagyszerű rendszerét, — egyikét a római szellem leg- bámulatraméltóbb, eredeti termékeinek, —• melynek alapvető, óriási hatása a modern jogalkotásban is ép úgy, mint a jogtörténet egész folyamán mindennél élesebben kidomborodik s mindennél világosabban példázza a római ész teremtő és termékenyítő erejét. Bár bajos dolog szabatosan pontokba foglalni az olvasmányok megválasztásában irányadónak veendő szempontokat s bár egy vagy más alapon nem nehéz kifogásokat emelni ezeknek bármily körültekintő formulázása ellen is: mégis azt hiszem, hogy a fentebb megjelölt négy, illetőleg öt szempont helyesebb kiindulásul szolgálhat egy használható auctor-kánon összeállításához, mint akár Kármán szűkmarkú, akár Geréb egyoldalú tervezete, akár a Tanterv tervtelen összevisszasága.1 2 E szerint a fenti szempontok alapján öt tárgykör szolgálatába állítom a latin olvasmányt; ismertesse ez meg a tanulókkal jellemző szemelvények alapján a római nemzet: 1. politikai történetének nagy eseményeit, 1 Adalékok 84—85. lk. Beszterczebányai ig. ért. jkve 87—88. lk. 2 Néhány igen alapos és okos megjegyzést közölt a tantervi latin olvasmányokra vonatkozólag Turchányi Tihamér: Néhány szó a latin tananyagról c. cikkében (Orsz. Középisk. Tanáregyesületi Közlöny XL1. évf., 1907—08, 505—507. lk.) Több auctort, változatosságot, érdekességet követel, tiltakozik a sok háborús olvasmány ellen, kiemeli, hogy a mai olvasmányok alapján még a római irodalomról sem kapnak helyes képet a tanulók s hangoztatja, hogy a tantérbe felvett írókból a szemelvények rosszul vannak megválogatva. Vajon meghallgatták-e, meghallgatják-e az „illetékesek“ ezt az okos beszédet? Úgy tudom, T. kis cikkének nem kelt visszhangja. V. ö. Sebestyén K. cikkét Iskolai klasszikusaink erkölcsi értékér ó'l. Magyar Paedagogia XVIII. 329. és k. lapok.
