Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
4 bánatuk, gyászuk, könnyük egybeolvad, egybevegyül és egybefoly a mi fájdalmunkkal, aminthogy velük együtt kívánjuk kegyelettel őrizni emlékezetüket E kegyeletnek hódolunk, midőn e sorokat Írjuk, most amikor néma sírhantok borulnak már porladozó csontjaikra, mikor könnyáztatta virágos halmok alatt már örökre pihennek. Hadd hajtsuk meg felettük még egyszer az elismerés zászlaját, hadd idézzük fel még egyszer rövid időre szellemüket, élő alakjukat, hogy egy utolsó búcsúban elmondhassuk röviden mindazt, ami éltüket előttünk becsessé, értékessé, az elhunytukat fájdalmassá tette és amivel kiérdemelték ifjúságunk, tanártársaik, pártfogóságunk e város polgárságának háláját, szeretetét, elismerését, tiszteletét. Kettőt is elszólított közülünk a kérlelhetlen halál. Amíg az egyikben a fiatal, tetterös, fényesnek ígérkező, pályáját alig kezdő intézeti orvost és egészségtantanárt siratjuk, addig a másikban a pályáját becsülettel megfutott és a nehéz munkától elfáradva, nyugalomba vonult tanárt gyászoljuk, ki hosszú, áldásos, a Líceumnak szentelt munkája révén, még a jól megérdemelt pihenés napjai alatt is hozzánk tartozott.- Elsősorban ennek az agg kartársnak, pihenni tért nesztorunk, Kiszely Ervin, emlékének kívánunk hódolni, aki 41 éven, tehát egy emberöltőn át, odaadó hűséggel, kitartó buzgősággal és dicséretes eredménnyel szolgálta ősrégi intézetünket. Neki szenteljük most e néhány igénytelen sort. A tanév első napjaiban, amikor a tanárnak munkaideje kezdődik, szeptember 8 án költözött el tőlünk rövid szenvedés után. Mintha csak ezzel is jelezni akarta volna, hogy az ö élte müve végleges befejezést nyert akkor, mikor búcsút mondott líceumnak és a kinek nincs már keresni valója az iskolában, annak az életben sincs helye. A régi tanári gárda jelszava és felfogása ez, a mely utolsó leheletig szeretett volna szolgálni, dolgozni és pihenni csak a sírban akart. Kiszely is még annak a régi, most már fölötte megritkult, hivatalban alig található tanári gárdának, amellyel a késmárki líceum úgy, mint a legtöbb protestáns intézet is büszkélkedhetett,
