Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
96 végzett és a régi diáktradiciókat a régi épületből az újba igyekezett átplántálni. még pedig elbeszélése szerint a legnagyobb sikerrel. A templomba vitt ezúttal is az első út. Ott Hajts lelkész és iskolatársuk, szép imában adott kifejezést hálaérzelmeiknek. így felkészülve, a temetőbe zarándokoltak, ott pihenő tanáraik sirhantjai felett leróni a kegye- letes hála adóját, majd felkeresték a néhány élőt. Azután az intézetben gyülekeztek, ahol Dr. Kornhauser meleg szavakban üdvözölte az egybe- gyült iskolatársakat és a megjelent igazgatót meg tanárokat. Utóbbiak nevében az igazgató köszönte meg a volt tanítványok kedves, szeretetteljes ragaszkodását és megemlékezését, kérte őket, hogy ezen érzelmeket a jövőre is őrizzék meg. Utána még Topperczer Rezső tornatanár emelt szót, megemlékezvén arról, hogy ő épen 28 évvel ezelőtt, tehát amikor a mostani találkozók az I osztályba léptek, kezdte működését a liceumnál, amiért is neki különös öröme telik a mai viszontlátásban. Miután még határozatba ment. hogy öt év múlva újra találkoznak és az érettségi találkozók alapjára 90 koronát gyűjtöttek, a hölgyekkel a város nevezetességeinek megtekintésére indultak. Majd a jeruzsálemhegyi kioszkban közös ebédre jöttek össze, amelyen tantestületünkből az igazgatón kívül még Kintzler Béla és Topperczer Rezső is résztvettek. Ott Dr. Lénárd István a felköszöntői tilalom dacára is lendületes és elragadó beszédben tolmácsolta a hálás tanítványok érzelmeit a líceum iránt, éltetve az igazgatóval az élükön megjelent tantestületi tagokat. Most, hogy itt, ezen elmúlt, szép és bensőségteljes órákról röviden beszámolunk, érezzük, hogy költőnek való feladat volna az érzelmek ama színes, tarka világát, a kedves epizódok tömegét, a sok-sok édes reminiszcenciát, a tömérdek tréfát és fiatalkori csinyt, a nebulók leleményességéről és a tanárokról szóló adomákat, legendás történeteket, amelyek ilyenkor a visszaemlékezés szárnyain megelevenednek, megörökíteni. Nekünk e kedves visszaemlékezés kapcsán csak az az óhajunk és kívánságunk lehet: a Mindenható tartsa meg mindezen kedves, derék tanítványainkat erőben, egészségben, boldogságban, munkakedvben és valósítsa meg azon szándékukat, hogy a legközelebbi találkozásra ismét eljöhessenek. Benneteket pedig kedves, szeretett növendékek arra kérünk, tartsátok meg intézetünk, ez ősrégi líceum számára azt a mély szeretetet, hálás kegyeletet, áldozatkész ragaszkodást, amely ide hozott és amely iskolánk áldásos munkásságának legfényesebb bizonyítéka, biztos jövőjének legerősebb fundamentuma, amint azt az új alapítvány is ékesen bizonyítja, amit ugyancsak intézetünknek egyik volt hálás tanítványa és a magyarországi orvosi karnak büszkesége, Dr. Genersich Antal, udv. tanácsos, nyug. budapesti egyetemi tanár a lefolyt tanévben létesített és amelynek alapítólevelét itt közöljük :
