Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
94 A találkozók legtöbbje már 11-én érkezett és a Freyer-szállodában közös vacsora mellett kezdték megünnepelni a viszontlátás első örömteljes óráit, felelevenítve a múltnak színes, kellemes emlékeit. Hogy az öröm közé itt is komoly és elegikus hangulat vegyült, ki csodálkoznék azon, hisz meglett, becsületes, sikeres munkában megőszült férfiaknál, akik életcéljuk, munkájuk befejezéséhez közelednek, a jövőbe, amely iránt már vérmes reményeket nem táplálnak, nyugodt életbölcselettel tekintenek — nem is lehet másként. Négy évtized nagy idő. Alatta sok minden megváltozik, hisz közben a líceumban is egész uj tanári generáció lépett a régi tanárok helyébe — a mely régiek közül már csak kettőt: Gretzmacher Gyulát és Kiszely Ervint találták életben és a régi épület mellett ott emelkedik már az uj kényelmesebb, tágasabb otthon. Mindez elég ok az elmélázásra — de azért mégis csak a viszontlátás édes öröme uralkodott fölöttük. Amikor a névsor olvasására kerülvén a sor, kitűnt, hogy a következők jelentek meg: Alexy Mátyás, ev. lelkész (Bulkeszi), Bartsch Albert, máv. felügyelő (Pozsony), Bary József, kúriai biró (Nagyvárad) nejével, 2 fiával és leányával, Bergh Tivadar, kir bányatanácsos-főfelügyelő (Kudsir) nejével és fiával, Kálmán Géza, magánhivatalnok (Budapest), Dr. Klein Ignác, ügyvéd (Szepesófalu) nejével, fiával és menyével, Dr. Malatinszky József, ügyvéd (Hajdúszoboszló), Dr. Menyhért János és neje, Sinka Sándor, nyug. főgimn. igazgató (Debrecen) nejével és leányával, Szabó Kálmán, lévitatanitó (Nagybari), Szohor Pál, nyug. villamos részvénytársasági igazgató (Nyíregyháza), Szutorisz Frigyes, koll. főgimn. tanár (Eperjes) fiával. Tatár Zoltán, a Berettyó vízszabályozó és ármentesitő társulat igazgatója (Nagyvárad) nejével és fiával, Török Barna, földbirtokos (Érkőrös). A találkozás napján, július 12-én reggel — ép vasárnap lévén — ők is Isten házába siettek, benső áhitatossággal részt vesznek az isteni tiszteleten, melynek végeztével iskolatársuk Alexy Mátyás lelkész a szószékre lépvén, még külön megható imába foglalta az egybegyűltek hálafohászait. A templomból kijövet — minthogy az auditóriumban ép egyházi közgyűlés folyt — a líceum uj épületének tanácstermében tartottak díszgyülést, amelyet Sinka Sándor nyitott meg lelkes beszéddel, miközben lendületes, hálatelt szavakkal megemlékezett a líceumnak a múltban szerzett érdemeiről, magasztalta egykori tanáraikat, majd üdvözölve az igazgatót, a líceumnak bő áldást és tartós virulást kíván. Az igazgató hálatelt szavakkal mondott köszönetét a meleg elismerésért és szeretetért, amely a líceumra nézve a mai napot igazi ünnepnappá avatta. Az édes anya örömével és büzkeségével üdvözli ősrégi intézetünk visszatért fiait, akik becsületére, díszére váltak az életben és társadalomban, és ezzel
