Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913

o

mint a futó tűz terjedt szét városunkban a szomorú és megdöbbentő hír, hogy az egész megyében ismert népszerű járási és intézeti orvos Dr. Schwarz Aladár hajnali 1 órákor, életének 52. évében Budapesten meghalt, akkor e hirt az általános megdöbbenés, megindultság, osztatlan bánat és igaz részvét követte. Egész városunk lakosságát aznap alig foglalkoztatta mást, mind e megrendítő haláleset. A hol csak megfordult az ember, mindenütt e férfi veszteségén sajnálkoztak és panaszkodtak és csak elhunyta után tudódott ki, mily közel állott mindnyájunk szivéhez, mennyire szerettük és becsültük, tiszteltük és mennyire ragaszkodtunk hozza.

És méltán, mert ö erre valóban rászolgált. Érdemes volt a közgyászra.

Városunk, járásunk tanintézeteink, társadalmunk Dr. Schwarz- ban nemcsak humánusan gondolkodó, nemesen érző, ügyes és gondos, tapasztalt és körültekintő orvost, hanem egyúttal tekintélyes, közkedvelt polgárt, feddhetlen jellemű férfiút vesztettek benne; oly egyént gyászolunk, kinek becsületessége, nyíltszivüsége, őszinte szókimondása, mindnyájunk példaképe lehetett, már csak azért is, mert tőle egyúttal távol állott minden hamisság és ravaszság és gyűlölt minden cselszövést és álnokságot.

Mindnyájan ismertük az ép oly kedélyes, mint harcrakész doktort zömök alakjával, barátságos arcával, a melyből rendesen kedvesen mosolygó, de sokszor komolyan elmélázó, sőt néha haragos villámokat szóró szempár tekintett szét.

Még szinte fülünkbe cseng erőteljes, szívből fakadó, vidám nevetése, érces, éles hangja.

Mindenütt szerették és szívesen látták, és a mit különösen nagyra becsültünk nála, az a ritka jellemvonás, hogy mindenkinek őszintén és nyíltan megmondta véleményét. Meggyőződését bátran vallotta, azért bármikor síkra szállt. Az igazságot mindenkinek szembe merte mondani és nem kertelt.

A mi igazságérzetét bántotta, amit helytelenített, azt el nem hallgatta, ami kifogása volt, elmondta, nem félt a kemény bírálattól, valamint nem ismert hízelgést és tettetést. A mint hogy nem volt érzelmeit, gondolatait elrejtő diplomata, ezt nem engedte őszinte-’ sége, egyenes, igazságszeretö lelke. E szép és férfias jellemvonás