Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
63 a termékeny vidék ezer változatában is egyhangúnak látszott s csak amikor a szőke Tiberis szegődött hozzánk úti társul és a régi kor romladozó emlékei tűntek elő, csak akkor eszméltünk s csak akkor éreztük, hogy nem álom többé, hanem valóság: közeledünk a caput mundi, az örök város felé. A messze távolban már látjuk is Szent Péter templomának fényes kupoláját, lelki szemeink elé várazsoljuk a klasszikus Rómát, ahol szinte anachronis- musnak találjuk a vasúti kocsikkal megrakott hatalmas teret, a munkásházak valóságos palotáit, a szénraktárakat, villamos vasutat s ha az ókori vízvezeték romjai és néhol előbukkanó városfalak nem emlékeztetnének a letűnt hajdankorra, bizony-bizony alig hihetnénk, hogy a föld, amelyre lépünk, Róma földje. Az óriási pályaudvaron már ránk várt kedves földink, Giorgetta Aladár, kinek tolmácsolásával megtudtuk, hogy a menetrendben jelzett vonaton nem utazhatunk Nápoly felé, mert az direttissimo, azon nincs harmadik osztály s így csak három órakor indulhatunk tovább. A hírt nagy örömmel vettük, hiszen már égtünk a vágytól : mielőbb meglátni Rómát. A teljesen modern, nagy, de újabban már szűknek bizonyult pályaudvar környékén tartottunk rövid terepszemlét. A Piazza dei Cinquecento emlékoszlopa mellett elsétálva, megnéztük Diocletián thermáit s a mellettök emelkedő csodaszép s zökőkutat (aqua Marcia), mely a maga nemében a világ egyik legnagyszerűbb alkotása. Betekintettünk még a Via Nazionáléba s a Via Cavourba s már 3 órakor ismét vonaton ültünk, mely a kies Lati- umon és Campangán át Nápoly felé száguldott. A tengertől nem messze robogtunk, de csak Nápoly vidékén tűnt elő a sötétségben, sejtetve velünk, hogy már nem messze járunk a dolce Nápolitól. A pazarul kivilágított és terjengős pályaudvaron éreztük csak igazán, hogy most élelmességünk és tudásunk segíthet csupán, mert teljesen magunkra voltunk utalva a világvárosi forgalmú Nápolyban. Megértetvén magunkat, villanyosra1 ültünk, mely a Santa Lucia 104. sz. alatti Deutsche Küche* 2 előtt szállított le minket. A kitűnő vacsora s az olasz utcai énekesek és zenészek elfeledtették velünk a huszonnégy órai utazásnak minden fáradalmát s társaságunk is megélénkült, midőn a nápolyi ev. egyház szeretetreméltó lelkésze köztünk megjelent s tervünket helyeselve, a város és környékének szépségeivel s nevezetességeivel megismertetett bennünket. Napoli, április 7. A kíváncsiság,nem engedett pihenni s már kora reggel talpon voltunk. Most láttuk csak igazán, hogy a félmillió lakosságú Nápoly a legtipikusabb olasz város. Utcái csinosak, gondozottak, de utcai élete annál meglepőbb. *) A villamos kocsi közepe első osztály, két széle második, 20—30 c. 2) Napi kitűnő ellátás 5 L Nagyon ajánlatos. Étterme primitiv, de az étel nagyszerű, szobák elsőrendűek. Német levelezés.
