Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913

41 bácsi tanította őket; akiket ő tanított dalolni, játszani, a hazát szeretni, minden szépben örömet találni s reggel este imádkozni. (Előkép: Az óvoda. Óvodás gyermekek ügyes csoportosítással, játé­kokkal, melyeket a óvodában szoktak használni: Közben egy kis gyermek az előtérben imát mond). Imádkozzatok, imádkozzatok, meghallgatja a jó Isten a ti imádságtokat. S ha az imát elvégeztétek, akkor is kisér benneteket Pósa bácsi s gondoskodik arról, hogy az imádság által megnemesedett szivetek egyrészt hasznos ismeretekkel épüljön, másrészt ha a hasznos ismeretek szerzése közben elfáradt, dalban és játékban keressen s találjon pihenést. (Dalok: Labdázik az esti szellő. Erdőben-berdőhen. Játékok: Baba- vendégség. Pékinas és a kéményseprő. Párbeszédek: Mi leszel te, hogyha megnősz? Miért sír Katica? Jó reggelt kívánok!) Mily kedvesen tud a gyermek leikéhez szólni azokban az édes mesék­ben, melyekkel gyönyörűséget is okoz, mosolyra is derít, de a melyeknek nyomán mintha mindinkább világosodnék a kis gyermek lelke. (A kis prücsök. Kacor király). Vagy midőn a történelem nagyjait, vagy a szabadságharc lé'ekemelö jeleneteit mutatja be nekik a dicsőség ragyogó fényében. (A lyukas köpenyeg). Ilyen költeményekkel költi fel a gyermek lelkében szunnyadó haza­fias érzést, tanítja őket szépre, jóra, s hozza rezgésbe kedélyük világát. Nemcsak az óvoda tanúskodik arról, hogy mily nemesítő hatása van a Pósa bácsi költészetének a gyermek lelkére, de a család is. Mily repesve várja a gyermekvilág az En Újságomat, hogy annak tarka meséivel szórakozzanak s foglalkoztassák kellemesen fantáziájukat. Szép is ám a mese, hát még ha úgy van megírva, ahogy Pó-a bácsi c.zt a gyermekek nyelvén tudja. Oly eleven képet fest a Vásáros bogarak-ról, hogy azoknak nyüzsgő seregét magunk előtt látjuk Látjuk amint felvonulnak s keresnek s meg­találnak mindent, amire szükségük van, niég szórakoznak is. Csak a nagy- bajuszú cincér nincs megelégedve s fel is kiált nagy bosszúsan : Hát még ez is vásár! Véges végig jártam s egy kis bajuszpedrőt sehol sem találtam! A világszép nádszál-kisasszony bájos történe a csodák világába ve­zeti a gyermeket, abba a világba, ahol úgyis oly szívesen tartózkodik s hova oly igen-igen vágyik. A magát felfújt s világbolonditó kacor király történetén s kudarcán hány gyermek kacagott már szive őszinteségével, A kárász hal. A sövénytúró kis kakas stb. mind egy-egy remeke nem­csak a Pósa bácsi költészetének, de egyúttal egész gyermekirodalmunknak is. Ezekből is láthatjuk, hogy midőn Faragó Jenő a mesedélutánok ren­dezője az elragadtatás hangján a gyermekvilág Petőfijének nevezi, voltaképen nem túloz s hasonlóképen őszinte és igaz Láng Mihály képzőintézeti igaz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom