Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
Pósa Lajosról. Felolvasta a Pósa Lajos költői működésének 40. évfordulója alkalmával rendezett irodalmi ünnepélyen Báthory Andor. Balog partján van egy falu, Abban van egy arany kapu, Arany kapu, gyöngy palota . . . Vágyik az én szivem oda. így énekelt valamikor régen a fiatal Pósa Lajos szülőfalujáról. Az az aranykapu épen olyan volt, mint a többi kapu a faluban s a gyöngypalota egy szalmafödeles kis házikó. De az igazi gyöngypalotában sem lakhatik nagyobb boldogság, mint ebben az egyszerű hajlékban, melybe úgy vágyott a költő szive. De hogy is ne vágyott volna a nagy világ zajában kifáradt és pihenést kereső nemes lélek a természet ölén, csobogó patak partján épült házikóba, melyben az irigységet csak nevéről ismerik. Hol nem fogadta alázatos hizelgés, de fogadta tiszta anyai szeretet, s édes rokonok ölelő karja. Ahol várta már sok szép emlék s az udvaron még a fák is bizalmas suttogással hívogatták s mat asztalták. S ha meglátogatta szülőfaluját Pósa Lajos, dallal fogadták s minden este csoportba verődve s egymást karonfogva az ifjak és leányok dallal járták be a kis falut s ha a felvégre értek, megállották a költő háza előtt s eldalolták szebbnél szebb dalait így adván kifejezést szeretetüknek az iránt, aki úgy lángolt érettök, aki közöttük érezte igazán boldognak magát, abban a kis házban, melynek ablaka előtt az akácfa, az ablakban a muskátli virága mind azt beszélgették egymás között: Bizony itt lakik az igazi boldogság. Azt suttogták . . . De a muskátli virága az ablakban már nem beszélhet boldogságról, az akácfa nem suttoghat édes emlékű dolgokról: Leégett a kis falu s vele egy kis házikó, a költő boldogságának tanyája. Amit a magyar nép kesergőjében oly szépen megénekelt, most ráillett magára a költőre is. A felolvasásban említett játékokat előadták, költeményeket szavalták s dalokat játszották s dalolták a késmárki intézetek növendékei.
