Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
30 jó költeményeket írni s mivel Goethét gyanította a két epigramma szerzőjéül, azért nagyobbrészt ellene intézi támadásait, de ezek a támadások nagyon erőtlenek és csakugyan igazolják a Xenionok állítását, hogy a régi erő cserben hagyta a költőt. 9. Parodien auf die Xenien. Ein Körbchen voll Stachelrosen den Herren Goethe und Schiller gewidmet mit erläuternden Anmerkungen zum Verstände der Xenien 1797. Döcögős, rossz verselési technikára valló dis- tichonok, melyekkel szemben ott áll a Xenionok eredeti szövege. Boas a mű szerzőjéül Fischer Nathanael, halberstadti igazgatót tekinti*), a ki jó barátja és tisztelője volt Gleimnak. Öt is bántotta az a mód, melylyel az öreg költőt megcsipkedték. Ezért rászánta magát egy ellenirat megírására, bár költői tehetsége kevés volt, amint az ebből a distichonból is kitűnik : A propos Jena ! da dünklen die eitlen Knaben sich Meister Und die Meister beseelt Gallsucht und Zunftgeist und Neid. 10. Literarische Spiessruthen oder die hochadeligen und berüchtigten Xenien. Weimar, Jena und Leipzig 1797. Le van nyomtatva benne az összes 414 eredeti Xenion és hozzájuk vannak fűzve a magyarázó, sokszor humoros jegyzetek E munka igen fontos forrás a Xenionok megértésére, bár sokan, mint Saupe igen elítélően nyilatkoznak róla**,', annyi azonban tény, hogy az összes Xenionmagyarázók felhasználták a benne található útmutatásokat. Költői értéke természetesen nagyon csekély. Szerzője, a ki magát »August Fuchsler, attischer Salzinspektor am Helikon« néven nevezi, nem más, mint Dániel Jenisch, berlini pap, a kire négy Xenion vonatkozik, melyek különösen »Borussias« c. eposzát teszik nevetségessé. Ez a megtámadtatás adta kezébe a tollat Goethe és Schiller ellen, noha eredetileg Schillernek legnagyobb bámulói közé tartozott. 11. An die Xeniophoren. Ein kleines Messpräsent. Hannover 1797. A németországi folyókról szóló ciklusban a Weser-rel a költők igen mostohán bántak, a mennyiben azt mondták róla : Weser. Leider von mir ist garnichts zu sagen, auch zu dem kleinsten Epigramme, bedenkt, geb’ ich der Muse nicht Stoff. Most egy ismeretlen iró, aki valószínűleg Johann Schmid Bremenből, védelmébe veszi a mellőzött folyót. 12. Ein paar Worte zur Ehrenrettung unserer teutschen Martiale 1797. Nem egyéb mint, a két költő életére vonatkozó koholt mendemondáknak halmaza, noha cime szerint ítélve apológiának vélné az ember. Schiller elleni piszkolódásából azt gyanítja Boas, hogy szerzője Heinrich, jénai tanár, Schiller riválisa az egyetemi katedrán, a ki annak idején meg *) L. Boas: Xenienkarapf II. 268. o. **) L. Saupe : Die Schiller Goetheschen Xenien erläutert 290. o.
