Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
26 Hört man sie reden, so hört man unerhörte Gedanken, Wie seit Seculen nie Menschengehirn sie gedacht Bald (zum Beispiel des Hohen) wird Jakob zum Esel verwandelt Oder weicht man nicht aus, stösst uns der »Hallische Ochs«. Maga Schiller is elismerte, hogy a szerzőnek eljárása nagy ügyességre mutat. Mennyire durva és ügyetlen ezzel szemben a megbántott Reichardt bírálata a »Deutschland« című folyóiratban. A xenionokat pamphletnek nevezi s nem is akarja feltételezni hajdani barátjáról Goethéről, hogy neki is része volna a róla szóló ócsárló kritikában. Csak Schillert okolja mindenért, eljárását aljasnak, őt magát pedig, ha vádjait nyilvánosan nem tudja igazolni, gyáva, becstelen hazugnak minősíti. E durva kifakadásra eleinte válaszolni is akartak Schiller és Goethe, de aztán lemondtak ebbeli szándékukról s nem is méltatták figyelemre. Voltak olyanok is, akik Goethe és Schiller xenionjait egy meggondolatlan, elhamarkodott cselekedetnek minősítették, melyet véleményük szerint később maguk a költők is megbántak. így tünteti fel Schillert egy a »Kosmopolit« című lapban megjelent anonym epigramma, illetve vers, mely így hangzik: Schiller, der Reuige spricht: Freund, wir gewönnen unendlich Wären die Horen verständlich Und die Xenien nicht. Azonban nemcsak folyóiratokban jelentek meg szenvedélyes hangú vagy csipkedő bírálatok, hanem megjelent önálló kötet alakjában számos paródia, ellenvers is, melyeket »antixenionok«-nak nevezhetnénk. Megtámadott, de indifferens egyének is felvették az odadobott keztyüt és hasonlóan distichonokkal halmozták el a két bátor költőt, csakhogy legtöbbjük szellemesség dolgában távolról sem mérkőzhetett velük, így tehát durva személyeskedésben merültek ki legtöbbnyire s a költők hírnevének semmit sem árthattak. »Ellenkezőleg — mondja Hebbel — az a sár, melyet a csillagok felé dobáltak, saját fejükre hullott vissza«.*) Mint minden vitában, úgy itt is sok durvaság és piszok került felszínre s így joggal választhatta Gleim elleniratában ezt a Strada Prolusból vett mottot: »Adeo deformia et foeda carminum portenta nostra haec aetas videt, adeo postremi quique poetarum lutulenti fluunt hauriuntque de faece, ut sanctum poetae olim nőmén timide iám a bonis usurpetur, perinde quasi honesto ingenuoque viro poétám salu- tari convicio ac dehonestamento sit.« Egyesek határozottan Goethét és Schillert tették felelőssé azért a durva és nyers hangért, mely ezután az irodalomban meghonosult és ez a szemrehányás nem nélkülözött minden *) L. Hebbel: Sämtliche Werke 12. 3.
