Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912

4 legigazabban regélhetnének azok, kik siratva siratják, kik melegen érző szivének szeretetét közvetlenül érezték, kik benne a jóságos, gondos családfőt szerették, a közügy önzetlen harcosát tisztelték, kik általa a szép családi életnek kitűnő ékességét vesztették, kik a jó férj, a jó atya, a fáradt harcos elsötétült szemeit befogták. Tátray Gergelynek a Gondviselés hosszú és szép életet jut­tatott osztályrészül, melyből egy félszázadnál többet töltött a köz­ügy szolgálatában, hol a tisztelet és tisztesség, a becsület és be­csületesség koszorúi ékesítették férfiúi homlokát. Ráillenek tehát a próféta eme szavai: »Napoknak hosszúsága vagyon ennek jobb­ján, az ő balján pedig becsület és tisztesség.« Ös, patriciusi családból született 1833 szept. 1-én Késmárkon s a hosszú nyolcvan esztendőből csak rövidke néhánv diákévet- töltött annak falain kivül. Itt ringott bölcsője, itt rakott család fészket, itt folyt le tevékenysége, itt élvezte munkásságának gyü­mölcsét és itt fejezte be áldásos életét 1913 április 27-én. Élete tehát összeforrt Késmárk életével. Középiskolai tanulmányait szülővárosa ősrégi líceumában kezdte, a pozsonyi líceumban befejezte, egyetemi tanulmányait pedig Budapesten végezte. A szülői ház nevelése előkészítette ót az élet számára, hová magával vitte jellemének alapvonásait, a szüleitől nyert ama gazdag örökségét, mely vallásosságában, hit- hüségében, hazaszeretetében, szorgalmában és takarékosságában nyilatkozott meg. Fényes tehetségével párosult idealizmussal ké­szült az orvosi pályára, mely idealizmusát a gyakorlati élet me­zején is megtartotta, hol tehetségével, nagylelkűségével s páratlan szívjóságával a szenvedő emberiség egyik legtiszteltebb s legna­gyobb jótevőjévé emelkedett. Első alkalmaztatását dr. Bókay János híres orvos gyermekkórházában nyerte, kinél mint asszisztens mű­ködött. Azonban rövid idő múlva a szülővárosa iránti vonzalmától vezéreltetve, annak falai között telepedett meg, hol nőül vette szive választottját, a női erényekben gazdag Demiány Vilmát, kivel élete végéig a legboldogabb családi életet élte. Bár szerénysége sohasem kereste a vezető helyet, csendes pályáján mégis halmozva szórta azt feléje a hála és a köztisztelet. És nem méltatlanúl, mert hivatását, minden tisztét ritka munka­

Next

/
Oldalképek
Tartalom