Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912
14 Tanárt temetünk ma, kinek bár működése már a múlté, mégis érdemei el nem évültek, mert ott élnek intézetünk történetében és mélyen belevésődtek az általa 44 éven át lankadatlan buzgalommal és igazi szeretettel tanított, oktatott, nevelt ifjúság szivében. És bár kevesen vagyunk abból a régi gárdából, akik veled együtt működtünk, úgy mégis elegen vagyunk ahhoz, hogy most itt e koporsó mellett a búcsuzás e nehéz percében tanúságot tegyünk arról, hogy Te drága halottunk soha nem szűnő lelkesedéssel, örök ifjúi hévvel, tántorithatlan hűséggel nehéz viszonyok közt szolgáltad a liceumot, s vele együtt a magyar tanügyet. Gondolataim rna visszaszállnak abba a régi, messze múltba, a mikor én, a most már deresedé fejű és öregedő tanár, mint fiatal, tapasztalatlan kezdő kerültem ezen intézethez, kartársa lehettem egy életbölcsességben, idealizmusban és lelkesedésben gazdag, évtizedes sikeres munkálkodásra visszatekinthető, fényes tradíciókra hivatkozható tantestületnek. És hálatelt szívvel gondolok arra, hogy ők, a meglett férfiak, a bölcs nesztorok szeretettel fogadtak, felkaroltak, támogattak. És e nesztorok nesztora már akkor is Te voltál, drága halott! Én pedig a többiekkel egyetemben, még évek során át tanúja lehettem derült élet- és munkakedvednek, hallom még érces hangod csengését, aranyos kedélyre valló jóízű nevetésedet, látom szemednek jóságos sugárzását és azt, mint fékezi meg hol mosolygó, hol szigorú tekinteted a reád bízott ajkaidon csüngő, tanításodat leső fiatalságot. És tanúja voltam sokakkal egyetemben annak a tisztelet, szeretet és hálának, amely az intézet, az ifjúság és polgárság részéről oly fényesen megnyilatkozott 40 éves tanári jubileumodnál; és ott voltam akkor is, a mikor fájó szívvel búcsúztattunk nyugalomba vonulásod alkalmából. A munkában töltött élet áldása oda is elkísért, mert hosszú, veröfényes és gondtalan volt e nyugalom. Az öregkor keserveitől megkímélve, annak életbölcsességéből merített boldog megelégedettségben élhetted éveidet, visszavonulva az iskola és a társadalom zajától, a természet nyugodt élvezetében és a boldog családi körben tölthetted napjaidat. Azon természet élvezetében, amelynek szépségére, fenséges voltára, törvényeinek célszerűségére Te, a természetrajz buzgó tanára,
