Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912
0 emlékezetes és dicső múltból. El-eltünik velük a régi mozgalmas idők egy-egy értékes tanúja és velük együtt a protestáns tanügyünknek olyan bajnoka, akik, a milyen lelkes és szorgalmas munkások, ép oly szerény és igénytelen polgárok, a milyen szűkös viszonyok közt éltek, ép olyan áldozatkészek voltak és a kiknek nemes idealizmusát, igaz humanizmusát semmi csalódás, keserűség és anyagi gond nem ingatta meg, hanem a legnehezebb viszonyok közt is egyforma lelkesedéssel szolgálták a tanügyet. Ezen nemes gárda, érdemdús kulturbajnokok egyik legidősebb tagja volt a folyó évi április 5-én elhunyt, nyugalmazott líceumi tanár Kpller Károly. A 89 éves aggastyánnal a szepesi paedagogusok nesztora szállt a sírba. Meghalt egy hosszú, eredményes munkában eltöltött élet után, melyből a veröfényes, csendes és boldog nyugalomban eltöltött évek sem hiányoztak. Vele pedig letűnik egy városszerte ismert tipikus alak, egy tiszteletreméltó férfiú, kinek nyílt, becsületes jelleme, derült, aranyos kedélye, őszinte, egyenes lelke a köztiszteletet és közkedveltséget szerezték meg számára. Valóban, a jó öreg Koller bácsi, ki magas kora dacára még oly délcegen lépegetett, oly fiatalos hévvel beszélgetett, kinek hangja a közeledő 90 év dacára még oly érces, oly erőteljes volt, kinek szeme oly sugárzó, fürkésző tekintetet vetett a világba, aki még oly élénk érdeklődéssel figyelte az eseményeket és személyeket, Késmárk népszerű polgárai közé tartozott; azon férfiak számát gyarapítá, akik városunknak egyéni jellegét segítik kidomborítani, akik az iránta való vonzódást fokozzák, erősítik, annak különös tónust, színezést és melegséget kölcsönöznek. Hisz K°l*er, aki majdnem fél évszázadon át volt a líceum tanára, személye, egyénisége ezen hosszú idő alatt olyan mélyen belevésődött ezernyi ezer hálás tanítvány szivébe-lelkébe, hogy ők Késmárkot és a líceumot már el sem tudták képzelni ezen kedves, örökké fiatalos kedélyű professzor nélkül, aki, amig az iskola padjain ültek, nemcsak olyan jóízűen tudott nevetni velük együtt, hanem stentori hangjával és éles tekintetével ugyancsak ráncba tudta szedni a nebulókat, csendet, rendet és figyelmet tartani, akár
