Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1911
5 és később is amidőn ugyancsak anyagilag előnyösebb feltételek mellett Dobsinára megválasztották papnak, majd ugyan olyan minőségben hívták Selmecbányára — hü maradt a líceumhoz — 45 éven át kitartott mellette jó és rosszban, osztozott vele örömben és bánatban, soha nem lankadó lelkesedéssel, meg nem szűnő kötelességtudással, fiatalos hévvel. Pedig nehéz pálya volt akkor is a tanári pálya, teli lemondással, anyagi gondokkal. A csekély, igazán csak bérszámba menő fizetés mellett még a politikai üldöztetésnek és zaklatásnak volt kitéve minden hazafias tanár. A jogtipró Bachkorszak a késmárki líceumra, mint a melynek tanárok és tanulókban egy'ránt megnyilatkozó hazafias érzülete ugyancsak bántotta, is ránehezedett és megfosztotta az iskolát nemcsak akadémiai intézményeitől, hanem még az utasítása szerint átalakított nyolc osztályú gymnáziumtól is megvonta a nyilvános- sági jogot. A tanárok felett pedig örökké ott lebegett a hadi- törvényszék elé való idéztetés — a bebörtönözés. — Scholcz is csak nehezen kerülte ki a becsukatást. Egy árulkodó besúgta az osztrákoknak, hogy Scholcz az iskolában Zrinyi-ünnepéiyt rendezett és hazafias beszédet tartott. Nosza jött a hadbíró Kassáról és megindult a vizsgálat, csak a hadbíró jóindulatának köszönhette Scholcz, hogy szabadon bocsátották. Máskor ismét egész népszerűségének latbavetésével kellett visszatartani a lobbanékony, heves vérű ifjúságot, hogy a tanárok tudta nélkül tervbe vett márciusi ünnepet ne tartsák meg, mert ezzel nemcsak maguknak szereznek bajt, hanem az iskola rögtöni bezárását provokálják. Mennyi óvatosság és tapasztalatra volt akkor szükség, hogy egyrészt a folyton leselkedő, abszolutisztikus kormánynak semmi támpontot ne adjanak a beavatkozásra, és másrészt mégis ébren tartsák az ifjúságban a szabadság érzetét és ápolják az igazi hazafiságot. Ilyen viszonyok közt a tanári pályáért igazán csak az oly idealista rajonghatott, mint Scholcz, aki az ifjúságért élt és halt, aki, ha taníthatott, vele foglalkozhatott, minden baj és bánatról megfeledkezett. Igaz, idővel véget ért az elnyomatás ideje, 1867 meghozta a régi szabadságot, a függetlenséget, de nem hozta meg, legalább a felekezeti tanárokra nézve nem, az anyagi javulást. A sovány
