Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1910
113 Délelőtt az ev. uj templomban isteni tiszteletet hallgattak a találkozók, ugyanott megtekintették Thököly Imre fejedelem sirkápolnáját. Onnan a régi liceum elé vonulva, Belénvessy András meleg szavakkal üdvözölte a fogadásukra megjelent Karátsony Zsigmond, jelenlegi igazgatót, aki megható szavakkal biztosította a megjelenteket, hogy a régi liceum egyszerit, de nemes és meleg falai közül, mostani tanártársaival az új, modern épületbe is átplántálta a régi tanárok atyai szeretetét s az ősi intézet nemes tradícióit az új generáció is híven megőrizte. ígérte, hogy nagynevű elődei nyomán a nevelésben elsősorban a szív, a jellem kiformálására és a haza- szeretet, az erkölcs ápolására fognak súlyt fektetni. Büszke arra, hogy ily nevelés mellett ezen ősi intézet a társadalomnak bukott embereket még nem adott. Ezután kegyeletes érzéssel meglátogatták régi tantermüket, az auditóriumot és a művészi emlékként őrzött régi ev. fatemplomot és az annak oldalán lévő ősi épületet, ahol még a nagynevű Hunfalvy Pál is tanított. Testületileg felkeresték még a szeretet melegével elaggott igazgatójukat, Scholcz Frigyest. Délben a társasebédnél Karátsony Zsigmond mostani igazgató az új,-Kiszely Ervin a tégi tanárokat képviselte. Baloghy György dr. kezdte meg fenkölt szavakkal az elhangzott felköszöntők tartalomdús sorát. A kedves visszaemlékezés, az együvétartozás érzésének további ápolására kért lel. Dr. Kemény virágokat tépett beszédében, rózsát, a szeretet virágait az élőknek, a gyász pálmáját az elhaltaknak, liliomot, gyöngédet, a tisztaság virágát a hazaszeretetnek a helyéről, a kuruc vértanuk sírjáról, honnan a Késmárk felett suhogó szellő a tárogató szomorú hangját is el-elhozza lelkűnkbe. Szavaikra válaszolva a liceum jelenlegi igazgatója a találkozón megjelenteket éltette. Délután még csoportonként elzarándokoltak a késmárki kuruc vértanuk, Kray, Lányi és Topperczer sírjához (1709. december 16.) és az örök emlékű Palcsó István, Grósz Ernő, Zvarínyi Sándor tanárok sírjához s lelkűk még messze elszállt a budai hegyek alján, a farkasréti temetőben nyugvó Klein Pál sírjához is. Azután a jelenvoltak újabb tiz évi találkozás reményében meleg szeretettel váltak el egymástól. Tiz éves találkozó. (A helybeli Karpathen-Post 1910. 32. sz megjelent tudósítás nyomán.) A késmárki liceum 1899/1900. iskolai évben volt matu- ránsai augusztus 7-én tiz éves találkozót tartottak Késmárkon. Az akkori 40 növendék közül, akik szép reményekkel és ifjúi hévvel eltelve indultak az életbe, a lefolyt tiz év alatt hatot elragadott a halál. A többiek azonban szilárdon megállották helyüket az élettel való küzdelemben és mindegyik szép pozíciót biztosított magának, amelyben a haza és a társadalom javára munkálkodhatik. S ez a legjobb bizonysága annak, hogy az iskola nevelő munkája nem volt eredménytelen és hogy a liceum az ifjaknak életük útjára szilárd alapot adott, melyen tovább építhettek. Talán ennek is tulajdonítható, hogy oly meleg ragaszkodást és hálát őriztek meg szivükben az 8
