Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
ily eltemetett fnüdarabhóz hasonlított, ki kellett azt ásni s hiányait megtoldani. De ám a néző sokaság kiásót és toldót mind újítónak vette s munkáikat annyira nem tudta egymástól megkülönböztetni, hogy majd Herkules igaz lábait sem ismerte el valódinak. Tehát újító volt mind, aki elavult szókat élesztett föl, mind, aki valóban újakat készített. Ne tartsuk még befejezettnek a nyelv felásását és képezését, hasztalannak se véljük a fáradságot, mely annak gazdagítására új bányákat igér. Nyelvünk ne szűnjön nőni soha, hogy mind méltóbb edénye legyen a mindig nagyobb becsben tündöklő magyar művelődésünknek.«1) íme Hunfalvy egész életét lefoglaló gazdag programmja. Egy új irányt nyit tehát nyelvtudományunk térén s a Horváth István ábrándjaiban gyönyörködő magyart méltán kérdezhette: »Miért nem folyamodunk éjszaki atyafiainkhoz is? MegvesSük-e azokat, vagy szégyeljük a rokonságot, mely a mennyire csak nyelvrokonságtól telik, annyira bizonyos lett?«2) Ugyanakkor a »bölcs Lokman« arab meséit fordította le, miáltal mint fordító s mint sok oldalú nyelvtudós méltó feltűnést keltett a tudományos világban. Bajza az Akadémia 1841-iki nagygyűlése előtt már levelező tagnak ajánlotta őt. Az Akadémia kézirattárában lévő ajánlás szószerint igy hangzik: »Levelező tagúi ajánlom Hunfalvi Pál urat, több jeles philosophiai és philologiai értekezések íróját, a görög és keleti nyelvben jártas ifjú férfit, kinek az académia nagy hasznát fogná venni a szótári munkálatokban is.« Az ajánlást aláírta gróf Teleki József, Bajza, Vásárhelyi, Pulszky Ferenc és Kiss Károly. S a nagygyűlés tényleg meg is választja a 31 éves Hunfalvyt, ki Thukydides jellemzése című philosophiai értekezésével foglalja el székét. Az 1842-ik év nemcsak Hunfalvy életében, hanem intézetünk történetében is forduló pontot jelent. Líceumunknak országos hírre emelkedett egykori deákja ugyanis mint mesterek mestere tért vissza alma materünk ölébe, hogy nagy horderejű, első sorban paedagogiai eszméit a gyakorlati életben is megvalósítsa. Podma- niczky Károly özvegye is megvált gyermekeitől s nagyrabecsült mesterükkel a késmárki líceumba küldte. *) Athenaeum. II. félév. 44. sz. 690—691. .1. ,) Athenaeum. 1840. II. félév. 44. sz. 691. 1. Jegyzet. 6
