Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
75 mulatságos kirándulásról regélnek kipirult arccal és örömtől sugárzó szemekkel. Valóban senkisem tudott oly könnyen és pompásan elbánni a nagyobb, pajzán és néha rakoncátlan ifjúsággal, mint ő. Szükség esetén, amikor nem használt a tréfa és szelíd gúny, ugyancsak alaposan lehordta és megfenyegette őket, de haragja oly hamar elmúlt, mint a nyári zivatar és azután arca ismét kiderült, mint az égbolt és szeméből ismét kisugárzott a jóság és szeretet fénye. De azért aztán rajongtak is érte és hálából, ha eljött a névnapja avagy a majális, amelyet ő tudott legjobban rendezni, avagy ha kivitte őket a fenséges, vadregényes Tátrába és velük együtt részt vett az út minden fáradalmaiban, közbe figyelmeztetve őket a természet szépségeire és mulattatva őket régi turistaélményeinek elbeszélésével, akkor elmuzsikálták és eldanolták neki kedvenc nótáját: »Árvalányhaj a süvegem bokrétája« és nem volt se szeri, se száma a lelkes éljenzések és hálatelt beszédeknek. Élete folyása nehány rövid mondatba foglalható össze. Oly egyszerű és szerény, mint maga a férfiú volt, aki idegenkedett minden fényűzés és pompától és ellensége volt minden üres bókolás és tettetett udvariasságnak. A sors által már fiatal korában saját magára utalva, takarékosság, önállóság és küzdelemre neveltetett, mert már mint ifjú, kénytelen részt venni és osztozkodni a családfentartás gondjaiban. A késmárki nép- és középiskolák végeztével a tehetséges ifjú Eperjesre ment a theologiára. Rajta is beteljesedett a theologusokról szóló akkori mondás: ex theologia omnia. Két év múlva ott hagyta a theologiát és Torontál megyében a Deli- manovics családnál vállalt nevelői állást, hogy azt azután egy budapesti nevelői állással cserélje fel Kéler Napoleon házában és ezzel egyúttal megvalósíthassa azon régi vágyát, hogy tanulmányait az egyetemen folytathassa és a tanári pályára készülhesen Ezen egyetemi tanulmányok befejezése után szülővárosából érkező meghívásnak engedve, a késmárki líceumnál elfoglalja a megüresedett mennyiségtan-fizikai tanszéket. Mily sikeres volt nevelői működése, legjobban mutatja azon barátságos és hálás emlékezet, amelyben őt a két család, de különösen növendékei mindvégig megtartották. Azon iskolához, ahol tanári pályáját megkezdte, mindvégig hű maradt, bár nem egy ízben kínálták meg anyagilag előnyösebb állásokkal, így pl. Szabadkán és Budapesten. Teljes 32 évig tanított ő ott ritka buzgalommal, lelkesedéssel és szép sikerrel. A líceum fejlesztése és emelése körül buzgón közreműködött. Az új épület emelését, az államsegély elfogadását lelkesen hangoztatta. Mint fiatal tanár a város társadalmi életében is élénken részt vett.
