Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908

18

pl. a csoda, kinyilatkozás, a modern genetikai történetszemlélet és a bűnbeesés összeegyeztetése stb.) ezek megvilágítását azonban helyszűke miatt máskorra kell hagynom. Lehet, hogy az a vád is ér, hogy nem vagyok szakember, de úgy hiszem, a jó ügynek csak hasznára válhatik, ha nemcsak a szó soros értelemben vett szakemberek hanem világi, hogy ne mondjam laikus elemek is hozzászólnak a hitbeli és egyházi életünk emelését és ben- söitését célzó aktuális kérdésekhez. Ezt különben parancsoló kötelességünkké teszi az egyetemes papság elve.

Tan sikerült kimutatnom, — szántszándékkal lehetőleg általánosan elismert tekintélyekre támaszkodtam — hogy minden aggodalom nélkül tárgyalhatjuk a természettudom íny újabb tantételeit, melyek csak az ó-testamentom világképét érintik, de nem annak valláserkölcsi jelentőségét és még kevésbbé a vallás lényegét-. Ezen elméletek a bámulatos rendet, törvényszerűséget, összhangot, a világ végtelenségét és fenségét a régibb koroknál csak tisztább világításba helyezik.és így ezek láttára rajtunk, a XX. század gyermekein is mint annyi ezer év előtt a zsoltárírón, mély vallásos hangulat vesz erőt és felkiáltunk :

»Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját, a holdat és csillagokat, amelyeket feltűztél: Micsoda az ember — mondom — hogy megemlékezel róla? és ember fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé' az Istennel és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Urunk, mily felséges a te neveti az egész földön!« (Vili. zs. 5, 6 és 15.)

Ily léle vallásos hangulatot, ösztönzést gerjeszteni, a vallástanítás legszebb és legnehezebb feladata és többet ér minden okfejtés és i'agyogó dialektikánál. Ennek fő kelléke a tárgytól való lelkes áthatottság — e nélkül a vallástanítás olyan, mint a zengő érc és a pengő cimbalom.

Hiába mutatja ki a természettudomány, hogy az ember és az ő földje egy csepp, egy érverés a világegyetem örökkévalóságban — a véges ember a maga belsejében magát végtelennek érzi. Egy új világ tárul föl előtte, telve felfoghatlan fenséggel és mérhetetlen lehetőségekkel. Ez a vallás birodalma, melybe a természettudomány be nem léphet, mert ö az embert csak mint természeti produktumot veheti szemügyre A vallás ellenben az embert és az ő életét »sub specie aeternitatis« szemléli és ezzel örök értéket kölcsönöz neki.

Dr. Szelényi Ödön.