Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1908
10 lelkében esetleg feltűnő kételyeket eloszlatni. Megtesszük pedig a geológia, biológia és filozófia egy-egy alaptanával szemben. A mai biológiában általában a származástan elve van elfogadva, mely azt tanítja, hogy a mai állat- és növényfajok nem állandók, hanem lassú átalakulásra képesek. A magasabb élő lények egyszerűbbektől származnak és ezen természetes erők által feltételezett fejlődési processusnak köszöni az ember is eredetét.1 Az úgynevezett darwinizmus nem azonos ezzel az elmélettel, hanem szükebb fogalom, amennyiben csak a mai állat- és növényfajok átalakulásának okai, módjaival és törvényeivel foglalkozik. Hogy a köztudatban a darwinizmus szinte egyértelmű lett a származástannal, onnan ered, hogy Darwin a fejlődés, leszármazás és átalakulás elméletét óriás adathalmaz által, komoly tudományos feltevéssé tette és ezzel nevéhez kapcsolódik az ember világhelyzetének a kijelölése. A leszármazás elméletét, mely az emberben egy évmilliós fejlődés legnagyobb fokú megnyilatkozását látja, ma már minden komoly természetbúvár elfogadja E tan szerint az ember és állat között nincsen lényeges, csak fokozatos különbség. Az ember is tagja a létezők hosszú sorozatának s ö is az evolúció törvényei alatt áll. Mit szóljon e nézetekhez a keresztyén vallástan? Nem ellenkezik e a származástan az úgynevezett Mózes-féle teremtéstörténettel ? Eddigi fejtegetéseink után, melyek annak kimutatását célozták, hogy a biblia csak valláserkölcsi, nem pedig természettudományi tekintetben mérvadó; hogy tehát egy modern természettudományi elmélet, ha megdönti is a biblia naiv természeti nézeteit, de nem dönti meg a vallás lényegét — bátran hozzányúlhatunk az ó testamentum ezen részéhez. Ha közelebbről megvizsgáljuk, igazat fogunk adni egy kiváló természettudósnak, (K. E. v. Bär.) aki azt mondja a Mózes teremtéstörténetéről : »Ha nem szigorúan szószerint, hanem lényege szerint fogjuk fel, meg kell vallanunk, hogy fenségesebb valami nem maradt reánk az ősidőkből és hogy nem is képzelhető. (Lásd I. Mózes I. 1—3. és I. Mózes II. 4—25.) A »Genesis« e szavakkal kezdődik: »Kezdetben teremté Isten az eget és földet. A föld pedig kietlen és puszta vala és sötétség vala a mélység színén és az Isten lelke lebeg vala a vizek felett.« Azután elő sorolja a teremtés 6 napját. Első nap teremti Isten a világosságot, második nap az eget, harmadik nap elválasztó a tengert a szárazföldtől, a föld pedig legott létrehozta a növényvilágot (gyenge füvet, maghozó füvet és gyümölcsfát). Negyedik nap megteremtő a világitó testeket az ég menyezetén. Ötödik nap »a vizi állatokat és mindenféle csúszó állatokat, melyek nyüzsögnek a vizekben az 5 nemeik szerint és mindenféle sz,árnyas repdesőt az ő neme szerint.« Hatodik nap a föld állatait (a szárazföldi vadat neme szerint, a barmot neme szerint és a földi csuszó-mászó állatot neme szerint) és teremté Isten az embert az ő képére.« 1 L. Plate: Der gegenwärtige Stand der Abstammungslehre. Leipzig, 1909, 7. lap.
