Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907

Latin tanítás az I. osztályban.

A következőkben azon eljárásomat fogom ismertetni, mellyel a most lefolyt tanévben líceumunk I. osztályában a latin nyelvet tanítottam. Célom nem az, hogy ezt az eljárást mint egyedül helyeset mutassam be s azért, mert bevált, csalhatatlan tekintélyt tulajdonítsak neki, — csak azt szeretném elérni, hogy ismertetésem gondolatokat ébresszen, eszméket keltsen, — az már aztán mindegy, hogy pro vagy contra, — s így latin tanításunk ügyét, hacsak kicsivel is, előbbre vigyem.

Nem akarok ez alkalommal bővebben kitérni arra a sok — nagyrészt jogosult — panaszra, melyek latin tanításunk nehézkessége és eredménytelensége miatt különösen az utóbbi időben országszerte elhangzottak, csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy az 1907. évi július hó 2—16-ig Budapesten tartott latin-nyelvi szünidei tanfolyam résztvevőinek nagy számából jogosan lehet arra következtetni, hogy a magyar tanárság is érezte a tarthatatlan helyzet egész súlyát és egyértelmiíleg igyekezett módot találni ez örökösen kísértő kérdés megoldására. Alkalmas eszközül kínálkozott itt H. W. Atkinson és J. W. E. Pearce angol szerzők First Latin Book című, M. E. Durham színes képeivel illusztrált, Dent kiadásában Londonban megjelent kis könyve. A közoktatási kormány megbízásából Geréb József és Morvay Győző magyarra fordították e munkát »Kis latin nyelvkönyv* c. alatt s még az 1907. év augusztusában meg is jelent Budapesten a Lampel-cég kiadásában. Kaptunk tehát uj olvasmányt, melynek praktikus és módszeres berendezése lehetővé tette, hogy új utakon próbáljuk elérni az eddig szinte megközelíthetetlen célt: a latin tanulás megkönnyítését, a fiúknak a latin nyelv szellemébe való behatolását.

E kis könyvnek alapos és bő ismertetése olvasható Geréb József: »Új kísérlet a kezdő latin tanításban* c. értekezése 9—15. lapjain (megj. Budapest, 1907.), épen azért itt újólag ismertetnem — azt hiszem — felesleges. A könyvecske magyar kiadását pedig Székely István bírálta az Országos Középiskolai Tanáregyleti Közlönyben (1907. 3. és 7. sz.), mely Geréb és Morvay válaszát vonta maga után. Kimondhatom itt is, hogy Székely szigorúságával és aprólékoskodásával, hogy ne mondjam — tévedéseivel szemben teljesen Geréb álláspontjára helyezkedem.

1