Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907
14 Az első szakaszban szó esik az érzemény (-= érzet), érzékek, észlelet, képzelődő tehetség és gondolkodásról. »Az észleletek csak történetes elszórt ismeretet szolgáltatnak, a képzelődő tehetség azt, amit az észleletben össze- tartozónak ismertünk, felbontja és szinte játszva új alakokra szedi; a gondolkodás az észlelésnek elszórt tömegét általános törvények segítségével egységre, azaz tapasztalásra emeli.« »Csak a gondolkodó szellem képes feltalálni az érzékfeletti, a dolgok Örök létének és az istenség eszméit, csak ő ismerheti meg a jóság erkölcsi eszméit az erényben és igazságosságban, csak ő sejtheti a természetben a szépnek és fenségesnek eszméit. Tehát a filozófiai ész az ember ismeretének egészét az igaz, szép és erény törvényeinek rendeli alá és megkülönbözteti a természeti ismereti módot vagy tudást, az eszményi ismereti módtól, vagy hittől « A következő szakaszban tárgyalja a tetszés nemeit, az ösztönöket és az ízlést. (Az ízlés oly ítélő tehetséget jelent, mi nekünk kéjt okoz) Az utolsó szakaszban pedig az akaratot, lelkü- letet, tettet, vérmérsékletet, jellemet, indulatokat és szenvedélyeket. »A vágyak, melyek gyönyörben, szeretetben és tiszteletben ösztönökből keletkeznek, érzéki megindításban indulatokat gerjesztenek, ezek, ha a szokástól megerősíttetnek uralkodó hajlammá vagy hajlandósággá válnak és a menynyiben a kedély felett bizonyos fölényt gyakorolnak, szenvedélyekké lesznek. Ezen indulatokhoz és szenvedélyekhez járul az önkormányzó erő, mely a vágyakat értelmes felfogásban a tudat világosságára emeli. Ezeket aztán az akarat mint célokat megalapítja, melyek az akarat véleményévé, vagv lelkületévé válnak, és bizonyos alaptételekben kijelenthető!«. . . .« »Az er kölcsiség és erény a lelkületben és az önkormányzó erőben van, ez vezeti a szokásokat az akarat céljai szerint.« Ennyit Ízelítőül a lélektanból. A lélektani rész mindössze 68 lapra terjed, sokkal terjedelmesebb a logika1) (69—191), mely jóval csekélyebb mértékben üt el a közdivatú logikai rendszerektől. A logikát, melynek középhelyét különben a szillogisztika foglalja el, elég helyesen úgy határozza meg, hogy a gondolkodás szabályait tárgyalja. Az eső részben (»Tiszta logika«) szól elsőben a fogalomról. »A fogalom több hasonnemü képzetekből elvonás által keletkezett általános részképzet, melyet az értelem mint összetartozó egészet a dolgok tárgyilagos megjegyzésére használ p. o. állat, ház, sok állatok, házak általános részletképzetei . . . .« Minden fogalomnak megkülönböztetjük körét és tartalmát. A fogalom után megemlíti a gondolkodás alaptörvényeit (princípium identitatis, convenientiae, contradictionis, exclusi tertii stb) Majd áttér az ítélet fejtegetésére, melynek definiciója így hangzik: »az ítélet két vagy több fogalom összeköttetése ismeret végett.« Ezután ismerteti az Ítélet alakjait mennyiség, minőség, viszonyosság és módozat szerint; majd a kategóriákat. Továbbhaladva a kö') Föforrása Fries, System der Logik című munkája, kivált a Il.-dik részben (alkalmazott logika) szinte nyomon követi mesterét, a kisebb szakaszok közül pedig leginkább a módszertanban.
