Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1907
8 gettünk így és ennek jó hatását lépten-nyomon tapasztaltam. A szókincs begyakorlására, a nyelvtani alakok gyors és biztos alkalmazására hathatósabb eszközt ennél alig találhattam volna. A szók tanulását egyébként állandóan a képekhez tűztem, természetesen voltak szók, melyeket a képről nem tanulhattunk meg; de az eljárás nagyjában és egészében a képek alapján való tanulás volt. Ily módon a fiúk megerőltetés nélkül, könnyen, mondhatnám élvezettel, szinte játszva tanulták meg a latin szókat. A declinatió-kra vonatkozólag a következőket jegvzem meg. Az eseteket ilyen sorrendben tanultuk : nominativus, accusativus, ablativus, dativus, genitivus. Az accusativus, mint a tárgy esete, mindjárt a nőm. után következik, gyakran egyforma is vele (semlegesek) és könnyen képezhető, jele könnyen felismerhető (casa-m, homin-em); az ablativus mindjárt az acc. után következik, mert mindkét eset a határozók esete; a dat. az abl. után, mert gyakran egyforma vele (a többesben mindig.) A tőneveket egyes és többes nom.- ban mondottuk (gens, gentes), utána pedig a nemet: femininum. Declinatiót hármat külömböztettünk meg: a rövidebb esetjelüek (a, o tő,) a hosszabb esetjelüek (i és mássalh tő) és a vegyes esetjelüek (u, e tő) declinatóját. E szerint az esetjeleket így állapítottuk meg:1) 1. (casa) II. (urbs) 111. (cornu, res) Sing. Nőm. — s, — — Acc. m, um em m Abl. —, o e — Dat. e, — i i Qen. e, i is s, i Plur. Nőm. e es s Acc. s es s Abl. is ibus ibus, bus Dat. is ibus ibus, bus Qen. rum ■ um, ium um, rum ') Különbséget teltüuk jel és ismertető közt. Minden hangbeli gyarapodás: jel (casa-?«, casi-rum, urb-em), ha a hang ugyanannyi, mint a tőben, de valamely betű mégis járult a tőhöz, az az ismertető (casaz hortu). Coniugatiőt szintén hármat tanultunk: rövid személyjelüek (a, e), vegyes (i, 1) és hosszabb személyjelüek (u és mássalh.) coniugatiőját. A személyjelek tehát a következők (ind. praes. imperf.): I. (amo) II. (facio) III. (curro) Sing. 1. 0 o, o, 2. s s is 3. t t it
