Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1906
nincsen semmi mutatós. Nem fél tőle senki, nem is veszedelmes. Van benne erő, de nem mutogatja. Csak az veszi észre, aki mellette áll. Foly- dogál a medrében, a vize tiszta s olyan mint a tükör. Van célja, van rendeltetése, hasznot hajt, amerre elhalad mindenfelé s végre elvegyül a tenger vízébe, abban sem látszik meg, pedig kristályvízével tisztítja is, gyarapítja is. Jó ember volt. Ismerte, szerette az élet örömeit. Élvezte is, de nem hajhászta. Lelkesedett is, de úgy a maga módja szerint, csendesen. Sze- retetének sem volt perzselő a tüze, de áldásos melegét érezték azok, akik közel voltak hozzá. Közel volt pedig hozzá az ev. egyház, az iskola, a család s egy szükebb baráti kör. Lássuk hát közelebbről ezt a szerény, egyszerű életet, lássuk röviden a Wéber Pál életét.*) Született Késmárkon 1843. ápr. 15-én. Tanulmányait az elemi iskolában majd a líceum gimnáziumában itt végezte s 1863-ban sikerrel tette le az érettségi vizsgát. A késmárki líceumot elhagyva Eperjesre ment, hogy magát a papi pályára képezze ki. A theologiai tanulmányok befejezése után Dobsinán Máday superintendes jelenlétében a tiszai kerület bizottsága előtt letette a hitjelölti vizsgát s ez által lelkészi képesítést nyert Tovább képezvén magát, a tanári pályán akart érvényesülni s hogy erre mintegy előkészületeket szerezzen, előbb Péchy Szilárd, majd Füzy Kristófnál vállalt nevelői állást Sárosmegyében. A tanári képesítés végett — akkori szokás szerint — külföldi egyetemekre ment. Berlinben az akkori legkiválóbb történészeket hallgatta: Mommsent, Ranket, Droysent és Raumert. A Berlinben töltött év után beutazta Hollandiát, Németországot s a szép Svájcot s utazásának befejezése után még egy félévet töltött a tübingai- egyetemen. Visszatérve hazájába Gertenyesen a Kayser családnál vállalt nevelői állást. Itt négy évig nevelősködött s ekkor megválasztották a késmárki líceumhoz 1874-ben Dlhányi József helyére az algimnáziumban tanítandó vallás, latin és magyar nyelv vagy netalán egyéb tantárgy tanárává. Egy év múlva letette a tanári vizsgát Kassán a Czékus püspök elnöklete alatt működő bizottság előtt a latin nyelvből és történelemből. Ennek alapján Késmárkon mint rendes tanárt véglegesítették. *) Az életrajzi adatokat a késmárki lie. 1906 évi értesítőjéből vettem.
