Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1906

8

visszautasítást már csak nem érdemes. Azután pedig az ilyen szünidő nem is pihenés, nem is üdülés, hanem olyan esztelen megerőltetés, mintha valaki a két hónap alatt Jókai összes munkáit végig olvasná. A túlzás minden jónak a megrontója.

A diák utazásnak, kirándulásnak nem lehet más célja, minthogy ez idő kellemes eltöltése s a test edzése mellett, az ismeretek is gyarapodjanak a természet szépségének és változatosságának szemlélése által.

Itt tehát röviden összefoglalok néhány olyan dolgot, amelyre ügyelnünk kell, ha kirándulásaink sikerét biztosítani akarjuk.

Első kérdés, hogy ki mehet ilyen kirándulásokra és ki nem ?

Mindenki, a kisebb 'úgy, mint a nagyobb, ha nem beteg, természetesen vegye tekintetbe ki-ki erejét és képességét. A kisebbek csak a közel környékre menjenek, a nagyobbak már távolabbra is, de úgy, hogy estére visszatérhessenek. A 15—18 éves ifjak már több napra terjedő útra is vállalkozhatnak.

Egyedül járni, kivált nagyobb utakat, se nem kellemes, se nem célszerű; ha ketten-hárman vannak, úgy a legjobb, de ha már többen vannak, rendesen rosszúl sikerűi a kirándulás, mert nézeteltérések támadnak és akad mindig egy-kettő, aki nem akar alkalmazkodni a közfelfogáshoz, ez oly rossz hangulatot szül, hogy elront minden kedvet s haszontalan idő- pocsékolás lesz az egész kirándulás.

Ha két-három jó barát összebeszél, mondjuk egy napos kirándulásra, akkor először is tűzzék ki a tervet, hogy voltaképen mit is akarnak, meddig mennek, mi lesz a főcél stb. Igen fontos az út ill. a vidék pontos ismerete. Azért jól teszik, ha beszereznek egy nagyobb méretű környék-térképet, (Grill Gy. könyvkereskedő Budapest V., Dorottyautca 2, 1 koronáért megküldi bármely város vagy falu környékének 1: 75,000 méretű katonai térképét.) Ezen azután tisztába jöhetünk a programmal és kitűzhetjük az időt, ha t. i. kedvező lesz.

A túlzott, félénkség ebben a tekintetben fölösleges, de az óvatosság nem árt. Könnyen jöhet nyári zápor, megázás és az ezzel járó meghűlés veszedelmes, azért a »felöltőcipelése« nem ajánlható eléggé, kivált olyan vidéken, ahol kevesebb az emberi lakás pl. hegyekben, ahol különben is az esték oly hűvösek; meg pihenéskor is ráülhetünk, mert a hideg földre vagy kőre ülés a hozzá nem szokott, gyengébb egészségű embernél olyan veszedelmes bajokat idézhet elő, hogy teljes életén át nyögi.

Ennivalóról is jó előre gondoskodni. Szóval nem szabad semmit a véletlenre bízni, hanem gondoskodjunk mindég a legrosszabb eshetőségről.

Lassan menjünk, ez kivált a hegymászásnál fontos, persze itt nem szabad valami nyaktöréses csúcsokra való felkapaszkodásra gondolni; ezt hagyjuk azoknak a turistáknak, akiknek alig van egyébb céljuk, mint a rekord és nem látnak, nem néznek semmi egyebet.