Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1906
4 így telt az idő, mely lassanként megnehezedett felette s fehérre festette a sűrű fürtöket s magát a testet elerőtlenitette, el annyira, hogy egészségének s erejének helyreállítására egy évi szabadságot kért s kapott 1904. szeptember hó végén. Majd, midőn betegsége s folytonos gyengélkedése miatt nem érezte magát a szabadságidő letelte után sem elég erősnek arra, hogy visszatérjen a régi munkakörbe, az iskolába, 31 évi működés után nyugalomba vonult 1905 szeptember 1-én. Nem sokáig élvezte a nyugalmat. Az egy évi szabadság s a nyugalomba vonulás ideje betegeskedéssel s folytonos gyengélkedéssel telt el. Vigasztalást családja körében, üdülést a természetben, majd a ruzsbachi fürdőben, szórakozást barátai körében keresett s talált. De a testi ereje nem jött vissza többé, sőt napról napra csökkent. Mindennek dacára naponként felkereste barátainak körét s szívesen töltötte idejét közöttük s őt, a jó öreg urat is szerette mindenki. A családi- s a barátikor szerzett neki kedves, sokszor váratlan örömöket. így közeledett az 1906 év karácsony hava. Az ünnepekre igyekezett haza Arthur fia bejelentés nélkül, hogy a váratlan betoppanás a családi örömöt fokozza, teljesebbé tegye. Öröm helyett azonban itthon a fiú gyászos szomorúságot talált. A jó ember, a vallásos férfi, a derék tanár, a szerető családapa 1906 december 18-án hirtelen jobb létre szenderült. Még délután s este a kaszinóban szórakozott barátai körében, este még- élvezte a családi tűzhely melegét s az éjjeli órákban érintette a halál hideg, fagyos lehellete s áldott jó lelkét szerető hitvese karjai között lehelte ki. A tanári kar a veszteség feletti fájdalmat a testvér intézetekkel gyász- jelentésben közölte. A gyászba borult családnál testületileg jelent meg s a liceumot ért veszteségnek s a tanári kar bánatos érzésének a lesújtott özvegy előtt a fentartó testület nevében Oszvald György lie. felügyelő, a tanári kar nevében Karátsony Zsigmond lie. igazgató adott kifejezést s az elhunyt kedves kartárs koporsójára elhelyezte a pártfogóság, a tanári kar és az ifjúság koszorúját. Deczember 20-án a temetés napján kivonult az ifjúság a tanári kar vezetése mellett, hogy az elhunytnak a végső tisztességet megadván, elkísérje utolsó útjára. A gyászosháznál az ifjúsági dalkör énekelt, a templomban nagyt. Dianiska Frigyes ev. lelkész mondott felette gyászbeszédet s a sírnál, hová
