Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1905
4 kében, akik csak ismertük, úgy él tovább, mint kedves, gyöngéd, hervadhatlan virág. Rövid, de szép pályát futott meg. Tanítványai s mi tanártársai, kik a legmelegebb szeretettel ragaszkodtunk hozzája mindnyájan s a legközelebb állottunk, családja után áldott jó szívéhez és a legjobban ismertük nemes egyéniségének ritka nagy értékét: mi érezzük leginkább, a legmélyebb fájdalommal, hogy mit vesztettünk benne, hogy rövid, megfutott pályájának díszes múltja minő nagy reményekre jogosító, szebb jövőt Ígért s hogy felejthetetlen barátunk frissen hantolt sírjának sötét mélyében mennyi szép álmunk, mennyi tört reményünk van eltemetve! El nem felejthetünk Téged soha, elköltözött szeretett jó barátunk ! Emléked kitörülhetlenül él szíveinkben! S ha mégis, fájó szívvel, visszafojtva könnyeinket, melyekkel korai elvesztésedet siratjuk, gyenge kézzel s gyarló tollal, de meleg szeretettel, megkísérlem emlékezetednek megszentelt virágait összegyűjteni s koszorúba fonni áldott poraidat rejtő sírhalmodra, korán eltávozott kedves jó barátunk, teszem azt azzal az erős hittel, hogy a Te emléked nemcsak a mienk, nem csupán bánatosan gyászoló, mélyen sújtott családodé, nemcsak a városé, amelyben bölcsőd ringott s amelyben egyúttal zajtalan, áldásosán munkás élted javarészét töltéd, hanem a jövó'é, a történelemé is. Neved, mint a magyar kultúra önzetlen, nemes, lankadatlan buzgalmú bajnokának neve, intézetünk történetének legszebb lapjain fog ragyogni még akkor is, amikoron emlékedet kegyelettel, szeretettel őriző szíveink már rég kihűltek, elporladtak. Nemesen megfutott pályád, munkás életed, hótiszta jellemed követendő nemes példaként fognak ragyogni mindnyájunk, valamint a késő utódok előtt is, mert tiszta voltál, nemes voltál, hü és igaz voltál: egész ember voltál! Jertek hát mindannyian, kik öt tiszteltétek, becsültétek, szerettétek : emlékezzünk !
