Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1904
Í6 Való. Ebben Goethe korának a hatása alatt állt. A Sturm- és ílrang- korszakot ugyanis rendkívül nyugtalanította a Margit-tragédia problémája: a gyermekgyilkos nő, kit az akkori törvények drákói szigorú halállal sújtott' A felvilágosodás humánus szellemének és rousseani érzékenységének nem felelhetett meg ez a szigor. A Sturm és Drang költői tehát, akik különben is szerettek társadalmi problémákkal foglalkozni, ezt a tárgyat is felkapták olyannyira, hogy valósággal kedvenc témájuk lett.1) Goethénél ezenkívül egy személyes motívum is belejátszódhatott, Bielschowszkv (i. m. II, 577) igen valószínűvé teszi, hogy épen a Fried-erikétől való szivrázó elszakadás adta a íőmotivumot a Gretchen-tragédiához. Ösztönzést érzett, hogy a legvégső következést vonja le abból a hasonló helyzetből, melyben tényleg volt, hogy a maga szeme elé állítsa azt, ami megtörténhetett volna és ennek a végső következtetésnek antici- pációja volt az ő bünhődése hibájáért: a szeretett lény elhagyásáért. (Az elhagyott leány kérdése Goethét ekkor más műveiben is foglalkoztatta: Cla- vigo, Götz.) Weimari tartózkodása idejében alig lendített valamit a Fauston, olasz- országi útjára azonban magával viszi és itt főleg a már meglevőnek művészibb kidolgozása foglalkoztatja: a nagyon is egyéni és helyi vonásokat kiküszöböli; mint egészen új jelenet a boszorkánykonyha járul a kész jelenetekhez. 1790-ben Goethe végre a nyilvánosság elé viszi költeményét, e kiadásban csak nehány új jelenet van: 2 új párbeszéd Faust és Mephistopheles között, a boszorkánykonyha és az erdő és barlang jelenet. Kimaradtak a Valentin jelenet, Trüber Tag féld; Nacht, Offen féld és a börtön jelenetek. Goethe ezeket főleg naturalisztikus prózájuk miatt hagyta ki. A közönség e töredéket hidegen fogadta. Az időközben kitört francia forradalom és Goethének a francia hadjáratban való részvétele nem igen mozdította elő a Fauston való munkát. Hogy a következő évtizedben Goethe a Fausthoz visszatért, az Schiller érdeme volt. Amint e 2 nagy szellem barátsága szövődik, Schiller nem szűnik meg a Faust befejezését sürgetni. A töredékről igy ir Jenáról 1794. november 29-én: „Aber mit nicht wenigem Verlangen Würde ich die Bruchstüke von Ihrem Faust, die noch nicht gedruckt sind, lesen, denn ich gestehe Ihnen, dass mir das, was ich von diesen Stücken gelesen, der Torso des Herkules ist“ .... Van is hatása Schiller folytonos buzdításának, mert 1797. junius 22-én azt írja Goethe, hogy elhatározta a Faust folytatását és ezentúl levelei és naplójegyzetei tanúskodnak arról, hogy úgyszólván szünet nélkül foglalkozik Fausttal. Balladaköltése vezeti vissza erre a ködös és gőzboritotta útra. Előveszi az Itáliában concipiált tervet és megírja az ajánlást és a prológust. 1797. végén megírja Oberon és Titania lakodalmát, a következő években is dolgozik, még pedig nem épen sor- rendet tartva, hanem majd itt majd ott; ekkor keletkezik az ördög megidé•) Miner i. m. I, 30,
