Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1903

náltam1) s a latin szöveget követtem. A latin szöveg az eredeti, e német szöveg már csak későbbi átdolgozás, telve a mitológiai helyek magyarázatával, melyekre a reformáció korabeli latinul nem tudó elemeknek nagy szüksége lehetett, de melyekre, azt hiszem legalább, a mi olvasó közönségünk nem szorul. Itt magyarázza meg Hutten azt, hogy szerepelhet Pha- ethon újra a nap szekerén, hisz tudvalevő dolog, hogy öt, mivel nem tudta jól hajtani az égi szekeret, Zeüs villámaival sújtá. Hutten Lucianusra hivatkozik, ki szerint Phaethon halála után istenné lett és őt atyja, a Nap maga mellé vette helyettesnek. A harmadik szereplő Kajetanus, pápai legátus, Vio Tamás gaetai bibornok, kit Gaeta városáról (Cajeta) neveztek Kajetánusnak s kit a pápa 1518. júliusában legátusul küldött ki Luther kihallgatására s a török ellen szedendő tized ügyében.

Maga a dialógus nem szorul több magyarázatra, hisz úgy van irva, hogy önmagát magyarázza. Ami pedig forrásait illeti, azokat a szöveghez adott magyarázó jegyzetekben jelöltem meg.

Én pedig, ha sikerül nékem e fordítással is a nálunk kelleténél jobban elhanyagolt világtörténelmi kutatások felé terelni kissé a figyelmet nagyobb jutalmat nem kérek magamnak.

Ed. Böcking: Ulr. v. Hutten Gespräche Leipzig 1860.