Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1902

24

Fabry. Lelki szemeim látják Száraz Antal ötvösségét; látják a szobrászokat, hogy ékesitik remek müvekkel Mátyás palotáit. Hallom zengeni a királyi teremben a csatadalokat, világhírű énekkarának csatadalait (rövid szünet). Most a Tátra alá vonul a nép bálványa. Itt van Késmárkon!

Kubingi. (riadva) Ejnye, elragadtattam !

Fábry. Holló-Lomniczra vonul vadászkastélyába vadász apródjaival. Hejh! hogy csapong a vigasság! Hangzik a kürt Holló-Lomnicz és Mátyásfalva erdőin! All a hajsza! hull a vad! —- (rövid szünet).

íme! megint itt van a daliás király. Tova száguldoz. Kakas-Lom- niczon száll meg vendégül Kakos urnái. Igazságot szolgáltat Lomnicz és Hunfalu panaszkodó lakosságának.

Szabó. Az igazságos, a bölcs király!

Fábry. Mert tiszteli a népnek kérges kezét!-------Aztán a szomszéd

m

egyébe vonul, megvendégeli szép Gömörmegye büszke urait; megtréfál- tatja: viszi őket a szőllőbe, adat mindenik kezébe ásót! Féldájával ösztönözi őket kapálásra. Ni! hogy belefáradnak a szokatlan munkába! Már

nem birják.....................És szól a király: »A nép verejtékét azontúl többre

becsüljék!« És szerte a hazában kifakad a nép lelkesedése: (a színfalak mögöt ének:)

»Mátyást azért választotta Mind az ország királyságra;

Mert az Isten adta nékünk Mennyországból oltalmunkra !«